Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)
Bakó Ferenc: Településnéprajzi tanulmány
gyakran vizén is átnyúlik, az istálló tüzelős, padlástalan típusa, valamint a lakóháznak és az istállónak egymástól nagyobb, 25—200 m-re való távolsága. Kétségtelen, hogy Makiáron a település átformálódása az idegen elemekkel történő falufejlesztés érdekében felső kezdeményezésre történt, de a gazdasági élet, a termelés módja és viszonyai feltehetően kísérték, ill. befolyásolták a fejlődés irányát. V. A néphagyomány a szálláskertes települési formát a gazdasági életben jelentős pozíciót elfoglaló állattenyésztéssel kapcsolja össze. Sok nagyállatot, lovat, szarvasmarhát tenyésztettek, melyet nemcsak a makiári határ legelőin tartottak, hanem a szántóterület egyharmadát kitevő fekete ugaron is. A réteket évente csak egyszer kaszálták, a széna begyűjtése után azokon is legeltettek. (A szájhagyomány szerint a község bérelte a Szentistvántól keletre eső Tilaj és Montaj pusztákat is, ahol félszilajon ménest és gulyát tartottak. öb ) A még napjainkban 50—60 éves férfiak legtöbbjének is vannak emlékei a közös legeltetésről, a ,,bandázás"-ról. A bandák 20—25 összetartó család egy-egy férfi tagjából veibuválodtak és tavasztól őszig őrizték az igavonó jószágot. Külön legeltették a lovakat, külön az ökröket és a pásztorbandák utcák szerint szeiveződtek, de azon belül is külön bandákba álltak a ref. és a r. k. családok. A bandának „vezére" volt, szervezője és vezetője, rendszerint nőtlen ember. Tavasszal, Szt. György nap táján kihajtotta a banda a lovakat és az ökröket, majd Szt. Mihály körül hajtotta vissza. Ha valamelyik igavonó állatra szükség volt, kifogták a többi közül és hazahajtották, de a munka végeztével újra kicsapták a legelőre. Minden ban8:i A XIX. század elején hasonló céllal a Pázmándi pusztát bérelték, mert az itt következő beadványból az tűnik ki, hogy a legelő állataik számára nem volt elegendő. „Tekintetes Nemes Vármegye! Minthogy az 1836-ik esztendőben hozott 6-ik törvény czikkely 3-ik paragr. a legelő elkülönözését nem csak a gyep felosztására, de a megalapított elv s mód szerint, ha lehet más földekre is ki kell terjeszteni. Hogy a kizárólag nyert legelő hasznával minden egyes jobbágy elkülönözve élhessen és szorgalma nevelésére földét külön válva szabadon használhassa, a rendbeszedés alkalmával a mennyire eszközölhető s a gazdálkodás módja javasolja ha a jobbágyság nagyobb része kivánandja minden egyes jobbágynak tartozmánya az illető legelővel együtt egy tagban, — vagy ha a helybeli körülmények nem engednék legalább dűlő szerént hasítassék ki. Ennek következésében mivel észre vehető is; hogy több esztendők terméketlenségébül eredő — leginkább 60 főre kiterjedő szegény zseléreinket fenyegető éhség veszedelmének a mennyire lehet elkerülhetésére tekintetébül határunk felmérését (nem csak ami jelenleg birtokban áll, hanem mind azokat is, amit már a Méltóságos Földes Uraság ez előtt egynéhány évekkel elfoglalt és a szomszéd helyésgekhez kapcsolt) óhajtanánk, ellenben pedig nagyobb része földeinknek veres nyirok, part, árok, mocsolyás és sovány, valamint legelőink is hasonló hibákkal és akadályokkal vannak tetézve mind a mellett is a Méltóságos Uraságnak számos juhai azt elfoglalják, mire nézve arra kintelenítettünk, hogy a tisztelt Uraságtul esztendőnként 640 rftkért az úgy nevezett Pázmándi pusztát árendába venni, — de haszontalan, mert ezt is csak úgy keresztül kasul járják, a mezőt a marha előtt tövig lerágják, úgy annyira hogy vonómarháinknak éppen sémit sem kedvezhetünk, azért is sovány és erőtlen, szintén a 3 malom is mellyek városunkba részént talán könnyebbségünkre volna, részént pedig nagy kárunkra is vagyon, mert a Kerecsendi, Puszta szixai és Abonyi, más oldalrul a szihalmi őriősök kik kotsikkal járnak, azon laposságot, mellyet egy kevésbe használhatnánk összevágják, mellybül csak ugyan kitetző, hogy ennek szűke és csekélysége miatt még csak nevendék marhát sem tarthatunk, szénát is ritkán és keveset kaszálhatunk, nagy része a rétbéli mennyiségbül szűkölködünk, se rét után az az pótlás föld nints. Melly fontos okainkra nézve alázatossan esedezünk a Tekintetes Nemes Vármegye kegyes szine előtt, tekintvén e mostani sok inséginket és fogyatkozásokat, hogy régi határinkat visszatérítvén, s annak minél előbb leendő felmérését rendelni kegyessen méltóztasson. Melly legalázatosabb könyörgésink után reménylett kegyes vigasztalását óhajtott szivvel elvárván megunkat született Kegyességükbe ajánlván Makiáron 3-ik Septemb. 1838-ik esz. A Tekintetes Nemes Vármegyének alázatos szegény szolgái Maklár M. Várossá birája és tanácsa az egész lakosokkal együtt. 312
