Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)
Bakó Ferenc: Településnéprajzi tanulmány
dának meg volt a járása, valahol elkezdték a legeltetést és ha elfogyott a fű, tovább álltak. Közben vissza-visszatértek a kiindulás helyére úgy, ahogyan elfogyott és kinőtt a fű. Egyetlen állandó helyet ismertek csak a bandázók, azt ahol itatni szoktak: a csordakutat, vagy néhány itatóhelyet a Rimán és az Eger vizén. A teheneket fogadott csordás őrizte és a csordát mindig az igavonó jószágok után legeltette, mert a tej, és tejtermék nyerése a szükségletek meghatározása szerint másodrendű cél volt. Tilajon csikós és gulyás őrizte az állatokat, de az első füvet lekaszálták, mert — úgy emlékeznek az öregek szavaiból — nyáron az egész falu szekérre ült, hogy lekaszálja a tilaji, montaji szénát. Ősszel minden állatot hazahajtottak és itt nyer az istálló létfontosságú jelentőséget, fedél alá kellett vinni a rengeteg jószágot és almozni, takarmányozni, — erre volt jó a szálláskert. Az állattartás a földművelés mellett nagyobb jelentőségű volt annyiban, hogy míg a földművelés az önellátás keretein túl alig termelt, addig az állatok szaporulatát folyamatosan árusították, rendszeres kapcsolataik voltak lengyelországi kereskedőkkel, akikkel üzleteiket a vásárokon bonyolították le. Az állattartás tehát a makiáriaknak a készpénz megszerzésének lehetőségét jelentette. Természetes, hogy ilyen körülmények között a fuvarozásnak is jelentősége volt Makiáron. A jobbágy szolgáltatások egy részét fuvarral teljesíthették: az 1682. évi urbárium szerint a dézsmát Jászóra kötelesek szállítani, 1732-től pedig arról van tudomásunk, hogy ők szállítják Gyöngyösről a dézsmabort Egerbe. 84 1738-ban Erdődy G. püspöknek panaszkodnak a súlyos forspontozás miatt: ,,kevés nap vagyon, hogy ide a Városra nem kelletik hoznunk" — írják, de még Szolnokról is fuvaroztatnak velük a katonaság számára. 85 Fuvarban rájuk rótt terheiket részletesen is felsorolják egy másik, Barkóczy F. püspöknek írt beadványukban azzal a kéréssel, hogy a szolgáltatásokat taksában engedje megváltani. Kitűnik ebből, hogy teljes évi robotjukat 969,20 Ft-ra becsülik és ennek majdnem a felét, 426 forintot a fuvarozás tesz ki: szénahordás Egerbe, dézsmabor szállítás Gyöngyöspüspökiből Egerbe, a vámbúza beszállítása a makiári malomból havonta Egerbe, árpa szállítása Egerbe, trágyafuvarozás az allodium területén és a püspök egri szőlejébe, vessző és karó szállítás, molnárok szállítása Felsőtárkányra, tavaszi vetés szállítása, forspont általában, stb. 86 84 EÁL. Érs. Lt. Liber 20. pag. 59/a. 85 EÁL. Lrs. Lt. Cl. I. Fasc. ZZZ. 178-79. sz. n. 86 Uo. ,, . . . merészelyük . . . ezen egy ügyü instantiánkkal búsítanunk, amint is tavasztul fogvást ami némü robotás munkát végbe vittünk Kivánnyuk Kegyelmes Urunk Excellentiád Kegyes Szineelejben terjesztenünk. Legelsőben is az tavaszi Szántáson az Üdőnek mostoha volta miatt az Szikszai Majorságban egy holnapig és három nap voltunk. Minden Esztendőben három nap faluul Kaszálunk, asztat pediglen fel takarnunk, boglyában raknunk és Egerben Kazalban be hordanunk, Gyöngyösre Dézsma borok alá a mennyi telik annyi szekeret expediálunk, és asztat Egerben hoznunk, Karácsony Innepekre Tizen Két Ludat, annyi Kacsát, húszon négy Kappant, Száz Tyúktojást, tizenkét öreg icce vajat tartozunk falustul adnunk, Húsvétra peniglen egy borjut, az Makiári Malombul esendő Vámot maid minden holnapban Egerben behoznunk, az Makiári Méltóságos Uraság Szöllejében ennehány Számú Szekér trágyát hordottunk, hasonló Képpen az Egri Szőllőben hatvan Szekér trágyát vittünk, az Fáczányos Kertbül az ki vágott öli fáknak gallait egész faluul négy nap hordottuk, az gyalogok peniglen az vadaskertben Számtalanul dolgoztunk, nem Külömben hatvan Szekér vesszőt és három Száz Karót administráltunk és nyolcvan ölbül álló Sovént egész faluul fontunk, Konyhafát tavasztul fogvást faluul három versben vittünk, az Molnárok alá valamikor Kivántatik Kocsit Felső Tárkányig Kell adnunk, puszta pincét faluul tisztitanunk, rostálókat valamikor Kivántatik az Méltóságos Uraság részire mindenkor Kell adnunk, az Szaikszai Majorságban tizen két gyalog emberek gyüdröt ásni voltak. Ezeken kivül az Melly tavaszt az Majorságban vetünk egész faluul kelletik fel takarnunk, ennek előtte penig az Méltóságos Uraság pinzen vagy résziben takartatta, mellyre való Képest alázatosan lábaihoz borulunk Kegyelmes Urunk Excellentiádnak, amintis . . . folyamodnunk, hogy méltóztassék . . . tekéntetbe venni ennyi Szolgálatunkat, és bennünket Szegin 313
