Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Bakó Ferenc: Településnéprajzi tanulmány

Füzesabony keleti szélén a Szabó had telkei hasonlóak a makiári hosszútelkekhez. Az ő telkeiken is az Eger patak folyik keresztül, istállóik pedig (régen tüzelős ólak) a lakóháztól nagyobb, 50—100 m távolságra a vizén túl állnak. Füzesabonyban a néphagyomány nem tud kertességről, a helység legrégebbi, ismert térképe, a Jos. Aufnahme sem mutat fel ilyen jeleket. A földesúri levéltár egyik, évszám nélküli belsőség térképén (feltehetően a XVIII. sz. vége) a templom körüli apró, szabálytalan, táblaformájú telkek zsúfoltsága azonban korábbi kertességre utal, egy 1771-ben kelt uradalmi összeíiás pedig olyan telkeket tüntet fel, melyek a háztól különállóak és amelyekben veteményeskert, nyomtató szérű, ill. istálló van.

b2 A 177 birtokos közül ezen a rovaton 37-nek van telke. Kétségtelen, hogy a 37 kertnek csak egy része lehetett szálláskert, minthogy a kétbeltelkes gazdák lakótelkeinek is csak fele táblatelek, a többi szalagformájú. Füzesabony kertes települési rendje tehát olyan régen bomlott fel és alakult át keresztutcás, szalagtelkes szerkezetté, hogy ennek a régi állapotnak egy kivételével minden írásos emléke eltűnt, egykori létét a hagyomány sem őrizte meg, egyedül a hosszútelek, mely — a makiári példa nyomán — feltehetően falurendezés eredménye. Vécsen a fő utcával csaknem párhuzamosan folyik egy Forrás nevű patak. A fő utca egyes telkei a hagyomány szerint átnyúltak a patakon és a telek végére építették a tüzelős típusú istállót. A telek patakon túli részét szérűs kertnek nevezték, a nyomtatást és a cséplést itt végezték. Adatközlőink szerint a telkek hossza többszáz métert is elért. A Jos. Aufnahme világosan megrajzolja ezt az állapotot, kisebb megszakításokkal a falu északnyugati széléig. Azóta ezek a szérűskertek lakóházakkal épültek be, de emlékük ma is él a lakosság tudatában. Úgy látszik, hogy Vécsen a kertességnek az előbbiektől elütő történeti alakulásával állunk szemben, melyet azonban források hiányában követni nem tudunk. Lehetséges, hogy a kertek évszázadok óta így, a telkek nyugati végében helyezkedtek el, de a falu közelében lévő Nagy-Szállás földrajzi név feltételezni enged egy másik állapotot is az 1. katonai felvételt megelőző időben, melyet a makiárihoz hasonló falurendezés szüntethetett meg. — Az eddig leírtakhoz hasonló hosszútelkek voltak és még helyenként vannak is Gyöngyöspata, Szűcsi és Rózsaszentmárton községekben azzal a különbséggel, hogy az istállók (régen tüzelős ólak) nem mindig a telek végén, hanem a derekán állnak. Ilyen esetben a telek végére a ,,szemfészer" szokott kerülni. A telekforma kialakulása ezekben a helységekben a történeti források hiányában nem kísérhető figyelemmel, de a folyamat rekonstrukciója előbbi példáink segítségével a valóságot megközelítően lehetséges. A fentiekből következően elfogadhatjuk azt a tételt, hogy Északmagyarországnak ezen a részén a kétbeltelkes településforma földesúri beavatkozásra nagyobbrészt a XVIII. sz.-ban szalagtelkes, utcás, keresztutcás faluszerkezetté alakul, de a település egyes vonásai még jóval később is tükrözik ezt a korábbi állapotot. Ilyen, a kertességből visszamaradó és magát szívósan fenntartó jelleg az igen hosszú szalagtelek, mely 82 EÁL. Érs. Lt. Cl. I. Fasc. II. No. 1160. „Habent fundos intravillaneos ... in quibus pro viridarys hortos, vei areas trituratorias vei stabula a domibus saeparatae (!) sunt". — A Mária Terézia idejében lefolyt úrbérrendezés előkészítésének általános utasításában is szerepel a lakótelektől különálló gazdasági udvar fogalma, a kertesség tehát ez időszak elterjedt települési formája, mellyel a rendezés során számolni kellett. (Vő: Wellman L, A gödöllői Grassalkovich uradalom gazdálkodása. Bp. 1933. 47-48. 1.) Az itt tárgyalt hosszú telkekre, mint a kétbeltelkes és szalagtelkes települési szerkezet egyéb átmeneti formáira, Győrffy I. már korábban felhívta a figyelmet (Vö: Magyar falu magyar ház. Bp. 1943. 118. 1.; Magyar nép — magyar föld. Bp. 1942. 250 — 252. 1.). Idézi és a telkes település típusainak, elterjedésének legújabb összefoglalását adja Hofer T. : Műveltség és hagyomány, I II. Bp. 1960. 331-350. 1. 311