Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Bakó Ferenc: Településnéprajzi tanulmány

elvándorlását, vagy kicserélődését hozta magával. Soós Imre írja, hogy a szatmári békekötés idejére Heves megye népessége 15 000 főre apadt, csaknem teljesen néptelen a hevesi és az egri járás, mintegy 50%-os pusztítás mutatkozik a tiszafüredi és gyöngyösi járásban, a falvak egyötöde vált pusztává a pétervásári járásban, sib.

54 Joggal vethetjük fel a kérdést: hogyan vészelte át Maklár ezt a veszélyekkel terhes időszakot, hogyan érintette helyiségünket a jobbágyság országszerte általános, nagyarányú fluktuációja. Minthogy ez a kérdés a lakosság folytonosságához kapcsolódóan az etnikum továbbélése szemszögéből elsőrendű fontossággal bír, igyekszünk rá az alábbiakban feleletet adni. A lakosság kontinuitása feltételezi a kultúra és az etnikum természetes továbbélését, ezért ha Makiáron ez a folytonosság kimutatható, a jelenkor vagy a közelmúlt népi műveltségének egyes összetevői valószínűséggel lesznek visszavetíthetők a korábbi századokra is. A lakosság életmódjának fenti, vázlatos leírása szándékosan mellőzte a köztörténeti események változatos sorozatát. Maklár osztozott a hódoltsági mezővárosok sokat leírt sorsában: a legkülönbözőbb nemzetiségű és pártállású hadak többször felégették, lakosságát megtizedelték, elhurcolták, „teljesen" elpusztították. Különösen a XVII. sz. végén, az Eger várát 1687-ben felszabadító hadjárat, majd az 1706. évi labancpusztítás teszi évekre elhagyottá a falut/

5 Ennek a devastatio-nak mértékére utaló konkrét levéltári adatokkal ugyan nem rendelkezünk, de a különböző jobbágyösszeírások, urbáriumok névadatainak összevetése fényt derít nemcsak a lakosság fluktuációjára, hanem szűkebb pátriájához, földjéhez kötöttségére is. Ezek az összeíiások, urbáriumok a XVI. sz. közepétől több időpontban adnak lehetőséget a népességet összetevő családok nevének megállapítására. így felhasználtuk az 1549, 1556, 1576, 1577, 1594, 1631, 1682, 1696, 1720, 1725, 1750. és 1772. évek névanyagát.

56 Forrásaink a jelzett időpontokban több mint 300 különböző családnevet tartalmaznak. Ezek túlnyomórésze több alkalommal szerepel, ritkák azok a nevek, melyek csak egy-egy névsorban tűnnek fel. Néhány különbözőnek látszó névről megállapíthattuk, hogy azonosak, csak leírásuk módja változott a különböző időpontokban (pl. Gal, Gaal, Gall; Czwdar, Chwdar; Szabó, Zabo, Zaboh, stb.). A rendelkezésünkre álló névanyag a családok Makiárhoz kötöttségének három változatát tárja elénk. Az egyik esetben a nevek a XVI. és XVII. századi kimutatásokban szerepelnek, majd a XVII. század végén, ill. a XVIII. sz.-ban eltűnnek Maklárról. Ilyenek: a Bedé, Byzon (Bizony), Boros, Farkas, Fodor, Kowach (Kowwach, Kovács), Kulcsár (Kolchyar), Mihály (Mihály), Olaz, Santha (Santa), Szekér (Seker, Zeker) és Vas (Waas) családok. Másik csoportjuk a XVII. sz.-ban jelenik meg és itt él a XVIII. sz.-ban is, kevesebb csak az elején, de többjük a század végén is: Ács, Apostol, Csaak (Chyak), Csizmadia, Dengi, Erdélyi, Lodi (Logyi), Német, Pakot (Pakota, Pakor), Pongó (Pungo, Mongo), Szilagyi (Sziladgy), Uj (Uy) és Visnyei. Ezek közül két család, a Szilágyi és az Uj már 1549-ben felbukkan, de egy ideig nem található és 1631-ben (Szilágyi), ill. 1682-ben kerülnek ismét elő, hogy a továbbiakban itt is maradjanak. A családok harmadik csoportja a XVI. sz. óta a török hódoltságon u Ld: Soós I., i. m. 7 8. I. 55 Vö: Soós I., i. m. 43. 1. 56 1549. OL. Kam. Dec. 100. csomó, 1549/5, 15. - 1556: Uo. 1205. 343 44. - 1576-77. Uo. B. 1014. - 1594: Uo. 103. csomó, 1594/8. - 1631: EÁL. Érs. Lt. Liber 11. pag., 357/a358/b. 1682. Uo. Liber 30. pagina 199-201. - 1696. OL. Kam. A. 2637. 179. - 1720: EÁL. Jobbágyösszeírások 5. sz. - 1725: Uo. 18. sz. - 1750: Uo. 33. sz. - 1772: EÁL. Érs. Lt. Cl. I. Fasc. VV. — Az Országos Levéltár dézsmajegyzékeinek átnézését dr. Pataki János úrnak köszönöm. 298