Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)
Bakó Ferenc: Településnéprajzi tanulmány
keresztül a XVIII. sz.-ban is Makiáron lakik. Egyik-másik családnál a folytonosság egy-egy alkalommal megszakad, de ismeretes, hogy a névjegyzékek nem mindig tartalmazták a lakosság minden egyedét. Ezek, a folytonosnak elfogadható családok a következők: Kys (Kis), Myko, Nagh (Nagy), Simon (Simony), Somogi (Somogy, Somodi), Szabó (Zabo), Szűcs (Szőch, Zeoch), Török (Thörök, Teorook), Thoth (Thooth, Thot, stb.), Varga (Wargha, Warga) és Zubor (Zwbor, Zobor, Szwbor). Nem vettük fel ebbe a csoportba azokat a neveket, melyek szerepelnek ugyan a XVI., majd a XVIII. sz.-ban is, de közben több összeírásból hiányzanak: Balog (Ballog), Cheme (Chene, Czeme), Dobi, Eötwös (Ewthwes), Fekete, Gal (Gaal, Gall), Molnár (Monar), Paal, Pinther, Syha, Tolvaj (Tholvaj) és Zewke (Zöke, Zeokeh, Ziwke). Számos családnév tűnik el Maklárról a XVI. sz.-ban, melyek nagy részét a háborúság pusztította el, vagy sodorta ismeretlen helyekre, egy kisebb hányaduk azonban felbukkan később a környék, ill. a megye névállományában. Példa erre Füzesabony 1720. évi összeírása, melynek 31 felsorolt adózója közül 18-nak szántója van „Maklár praedium"-on, mert az observatio szerint elődeik azt elfoglalták és azóta folytonosan művelik, használják. A 18 névből 3 valószínűleg korábban makiári: Farkas, Szabó és Németh 1682-ben még a makiári urbárium jobbágyai, de 1720-ban itt már nem, csak Füzesabonyban írnak ilyen nevűeket össze. Lehetséges az is, hogy a füzesabonyi négy Nagy és két Kiss család közül valamelyik ugyancsak Makiáron lakott a XVII. sz.-ban, mert akkor Füzesabony még lakatlan. 1720-ban a 18 abonyi jobbágy a makiári határ kétharmad részét birtokolta. 57 Fenti adataink, melyek Maklár lakosságának összetételéről számolnak be három évszázadon keresztül, alkalmasak arra, hogy néhány megállapítást tegyünk. Annak ellenére, hogy községünk az Egri-völgybe és az eseményektől mozgalmas egri várba vivő hadi úton, továbbá a Budáról Miskolc, Kassa felé vezető főútvonal mentén feküdt, a történelmi megpróbáltatások és természeti csapások sorozata ellenére lakói megmaradtak, ezek egy része ragaszkodott földjéhez. Szűcs József makiári gazda szerint: ,,Gábor nanó mesélte, hogy elmentek a falubul. Igen. Volt rá eset, hogy sokan itt hatták a falut, aszongya, ő is ezt csak hallotta, de aszongya, Maklár nem maratt úgy mint Kerecsend, vagy Füzesabony, aszongya senki nem maratt ott, de itt mindig laktak. Mer mindég voltak, akik itt mertek maradni". 11 családnévről ki tudtuk mutatni, hogy átvészelte ezt a három századot, mellettük 12 család a XVII. sz.-ba vitte át a késő középkor népi műveltségállományát és továbbította annak a 13 családnak, mely a XVII. sz.-ban települt itt meg és maradt is állandó lakosa Makiárnak. Ezt a kétségtelen kontinuitást tovább erősíti az a tény, hogy egyrészt a felsorolt családnevek nem mindig egyetlen családot képviselnek (a Varga név pl. 1556-ban négy, 1576-ban tizenhárom, 1682-ben három, 1750-ben két családfővel fordul elő), másrészt a hivatalos feljegyzésekből eltűnt családok leányágon a lakosság további összetevői lehetnek. Ennek a kornak nagymértékű fluktuációja azonban — mint láttuk — Makiárra is kiterjedt, népességének arculatára feltétlenül hatással volt az a tény, hogy két legközelebbi szomszédja, Nagytálya és Füzesabony szinte az egész XVII. sz.-ban lakatlanul áll. Mindezek figyelembevételével állíthatjuk, hogy Maklár mai lakosságának eleven, élő gyökerei megszakadás nélkül nyúlnak vissza a középkorba. Az a népi műveltség és életmód, mely napjainkban Makiárt jellemzi, egy részében a középkorinak természetes továbbfejlődése, tehát benne a réginek emlékei, esetleg maradványai is felkutathatók. Ld: EÁL. Conscr. Regn. 1720. 52-56. 1. 299
