Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Bakó Ferenc: Településnéprajzi tanulmány

inkább a műemlékállomány felderítésére törekvő kutatómunka ennél többet egy-egy faluról — az egyes objektumok leírása mellett — alig összegezhet, az idő rövidségétől meghatározott kutatási módszer korlátai miatt. Hosszú évek óta ilyen gyűjtő, felderítő munkát végezve, felvetődött bennünk a kérdés, hogy tisztán a ma rendelkezésünkre álló anyag: építmények, faluszerkezet, térképek nem vezetnek-e félre bennünket a település rendszerének, az építkezés típusainak megismerésében akkor, amikor ezekből a tényekből általánosító etnikai, történeti, vagy konkrétebben: a falu és a ház megépítésének hagyományait meghatározó következtetéseket akarunk levonni. A tudományos alaposság és egyáltalán a tárgyalás tudományos színvonalának érdekében kétségtelen, hogy tovább kell lépni és kikutatni, hogy mikor alakult ki ez a kép és milyen előzményei voltak; a jelenlegi utcahálózat, telekformák és építmények mit őriznek, árulnak el korábbi idők emberének települési viszonyairól, lakásáról, életéről. Tanulmányunk ezekre a kérdésekre kíván választ adni. A válasz első mondata a makiári emberé, akinek az évszázadok során küzdelmes, háborúktól zaklatott élete, munkája kialakította és többször is újjáépítette a településnek és lakásnak ezt a sajátos kultúráját. Megkíséreljük a faluszerkezet alakulását, fejlődését adni, a jelenlegi formát történetileg — a lakosság összetétele és a gazdálkodás módja segítségével — indokolni. Végül alaposabban megrajzolt, részletekben is gazdagabb képét bemutatni annak az építőmódnak, mely Makiáron hagyományosnak látszik, törekedve arra, hogy ennek a hagyománynak történeti mélységét, gyökereit is feltárjuk. Forrásaink a néprajzi és településtudományi feldolgozások megszokott forrásai lesznek, de vizsgálatunk mindig a néprajzi módszerekkel felkutatható, megismerhető recens tárgyi és nyelvészeti, vagy már csak emlékezetben élő anyagból indul ki, melynek csak értelmezésére vonultatjuk fel az irodalmi és levéltári adatoknak esetünkben kivételesen hosszú sorát. I. Maklár megtelepedésének idejéről, körülményeiről történeti forrásaink keveset mondanak. Az első adat 1271-ben azt közli, hogy ez a terület az egri püspökség tulajdona, de a püspöki birtok alapításának ideje ismeretlen, elvész a XI—XII. század homályába. Ennek ellenére történetírásunk elfogadta azt a hagyományt, mely a püspökség szentistváni alapításának tudatát őrizte az első okleveles adat megjelenéséig.

1 Inkább a hagyomány, mint a konkrét írásos források nyomán állítjuk tehát azt is, hogy a középkorban Vallis Agriensis (Eger völgye) néven emlegetett terület, melynek Maklár is része, már 1271 előtt püspöki birtok volt.

2 Nincs okunk feltételezni azt, hogy ez a táj a honfoglalás idejében lakatlan volt, mert a Maklár területéről előkerült szarmata, hun, avar és honfoglaló magyar régészeti leletanyag inkább az emberi település viszonylagos folytonosságát bizonyítja, de a Makiárnak nevet adó népesség megjelenését az Egri völgyben az alább felsorolt indokok alapján mégis a püspökség alapításánál későbbi időre kell tennünk. A Bükk hegységtől délnyugatra fekvő terület topográfiájára a legkorábbi megbízható utalásokat a szászdi monostor alapító levele tartalmazza. A IV. Béla korában (1267) átírt oklevél eredetije 1. László uralkodása alatt (1067-nek elfogadott időpontban) készült és a monostor szihalmi birtoktestének határait írja le. Az oklevélben felsorolt földrajzi nevek arra utalnak, hogy a birtok Szihalom, Füzesabony és Puszta1 Vö. : Balanyi Gy., Szent István, mint a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője. Szt. István Emlékkönyv. Bp., 1938. I. 350. 1. 2 Ld: Balássy F., Az egri egyházmegye alakulása. Bartakovics Emlékkönyv. Eger, 1865. 53 56. 1. — OrtvayT., Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején. Bp. 1891. 119. 1. 288