Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Bakó Ferenc: Településnéprajzi tanulmány

MAKLÁR. TELEPÜLÉSNÉPRAJZ! TANULMÁNY. Az Eger patak völgyében, a Bükk legdélebbi, már az Alföldbe simuló nyúlványai között, a patak két oldalán fekvó' utcás település Maklár egy hosszabb keresztutcával és több, rövidebb mellék- és párhuzamos utcácskával. A térképen világosan kirajzolódik a település egyszerű szerkezete: a délről északra, Eger felé vezető országút a falu tengelye, ezen a települési rend két csomópontjával. Az egyiket középtájon a r. k. templom és néhány középület — tanácsház, iskola, — üzlet és malom ; a másikat a falu déli végén a ref. templom, a volt ref. iskola és még egy malom képviseli. A község északnyugati szélén a volt érseki uradalom gazdasági épületei magasodnak és ezektől északra, Maklárral csaknem összeépülve másik falu, Nagytálya mérnöki rendet mutató, két párhuzamos utcája vonul keletről nyugat felé. A fő közlekedési út tulajdonképpen, északról délre haladva, csak a falu közepéig, a volt r. k. iskoláig tengelye a falunak, ettől kezdve csak utca, melynek kövezése is csak a falu széléig tart. A makadám út a r. k. templomnál délnyugatra fordul és először a vasútállomásra, majd Pusztaszikszó érintésével Füzesabonyba vezet. A telkek általában kerítettek („nem úgy, mint Szihalmon" — mondják a makiáriak), formájuk zömmel szalagtelek, de a helység délnyugati és — középtájon — keleti szélén néhány táblatelek figyelhető meg. A telkek leginkább soros elrendezésűek : az istálló, fészer gyakran, néha a kamra is egy fedél alá épült a lakóházzal, de a kamra többnyire vele szemben, a telek túlsó oldalán, az utca vonalán áll. A többlakóházas, soros udvar itt nem jellegzetes (erre К ált emlegetik az adatközlők jó példának), de vannak kétlakóházas udvarok, ahol két család ,,évelődik". A falu népe 1960 óta a kollektív mezőgazdaság keretei között végzi munkáját és ennek a változásnak eredményeként a település délkeleti és délnyugati szélén termelőszövetkezeti tanyák épültek. A lakóházak uralkodó típusa a szarufás szerkezetű — gyakran lekontyolt — nyeregtetős, háromsejtű, szabadkéményes, boglyakemencés, az Alföld északi részére jellemző házforma. A fal építőanyaga még napjainkban is általában föld — vályog —, a tető héjazata túlnyomórészben cserép, de a régi házakon még gyakori a szalma, ill. nádfedés. Az udvar gazdasági épületei az északi magyar, palóc építési hagyományoknak megfelelően részben a lakóház mögé, azzal egy fedd alá épültek, kisebb részben pedig az Alföld felé mutató kapcsolatokra utalva, táblás elrendezéssel a telek szélein helyezkednek el. Nemcsak az udvar jellegzetessége, hanem az egész falukép legszembeötlőbb sajátja a lakóházzal szemben, a kapu másik oldalára és az utca vonalára helyezett kis, magtárszerű épület („kis ház", vagy „ódalház"), melyet leginkább nyári konyhaként használnak, de nagy részét állandóan is lakják. Maklár településrendszeréről és népi építkezéséről a fenti képet nyerheti a kutató akkor, ha egy szélesebb terület megismerésének keretei között terepbejárással egybekötött tájékozódó gyűjtést végez. A hazánkban és külföldön folytatott, leg287