Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Molnár László: Az apátfalvi keménycserépgyár és az 1846-os iparműkiállítás

falvi rk. plébánia anyakönyve. — Itt az első név Hüttner Józsefé, aki bérlő, de maga is foglalkozik edénygyártással, és Heisz Antal. Mindketten származási hely nélkül vannak feltüntetve, és az anyakönyvi bejegyzés szerint ,,porcelángyárosok'\ Képzettségüket valószínűleg valamelyik felvidéki gyárban, vagy Morvaországban szerezhették és az ipari fellendülés éveiben csekély tőkével kezdtek önálló vállalkozásba. — Apátfalván a kedvező bérleti lehetőségek miatt gondoltak a gyártásra, valamint arra, hogy a környéken az edénykészítéshez alkalmas föld nagy mennyiségben előfordult. Az egri püspökség kitermelésre váró erdői is rendelkezésre állottak a gyártáshoz. — Neid Antal porcelángyáros legény már 1844-ben Apátfalván köt házasságot. Az anyakönyv tanulsága szerint Kremzaniból származik. Szakmai képzettségét valószínűleg morvaországi gyárakban szerezte. Ebben az esztendőben dolgozik a gyárban Jákob Schrab, aki a morvaországi Znaimból került Apátfalvára. Ő is mint az előbbiek valószínűleg már az alapítás évében érkezett oda. Személyével kapcsolatban ezideig egyetlen adat került elő, amely mint porcelángyárost említi, aki 51 éves korában halálozott el.

12 Ekkor került a gyárba Dániel József, mint porcelángyáros legény.

13 Kimutathatóan több, mint két évtizeden át dolgozott megszakítás nélkül és a század második felében a gyár egyik legkiválóbb festője.

11 Feltételezhetően Dániel nemcsak hazai származású, hanem hazai iskolázottságú is, amit jelentősnek tartunk a gyár korai történetében. A III. Iparműkiállítás idején mindössze ennyi szakképzett munkás dolgozott a gyárban. Az egyes munkafolyamatoknál alkalmaztak olyan napszámosokat, fuvarosokat, akik az agyagot és a fát, majd a kész edényeket szállították. Az eddigi adatokból és az emlékanyagból arra következtethetünk, hogy a gyárban a szabadságharcot megelőző években a termelés mennyisége nem volt nagy. A néhány fennmaradt és ismert tárgy, ami eddig a kutatás során előkerült, kevés ahhoz, hogy a teljes művészi értékelést elvégezhessük. Erre vonatkozóan a tárgyakon kívül mindössze három forrás tesz említést.

15 Az adatok közvetlen említést a művészi minőségről egy kivételével nem tartalmaznak. Az edények és a gyárban foglalkoztatott munkások szakmai felkészültsége, iskolázottsága lehetővé teszi, hogy a termékek művészi minőségéről is beszélhetünk. A kiállításra küldött tárgyak kísérőjegyzéke az egyedüli, amely utal a tárgyak formai milyenségére. — A kék szegéllyel említett födeles leveses csésze (leveses tál) és leveses tányér díszítése megegyezik az úgynevezett „Wiener Ranftlmuster"-ral, azaz a bécsi porcelángyár XIX. századeleji mázalatti kobaltkék vonalas festésű díszítésével. Ilyen díszítésű keménycserép edényeket a legtöbb hazai gyár készített. Előfordul ilyen festés a korai herendi porcelánokon is. Ez az általánosan elterjedt és kedvelt díszítési mód felelt meg legjobban az egyszerű vonalú empire formahatású edényeknek, amelyek szintén a bécsi gyár porcelánjaival mutatnak rokonságot. Ebben az esetben nem csupán a stílus átvételéről van szó, hanem arról, hogy az ,,empire" amely porcelánban is kialakította formáját és díszítményét, a polgáriasulás következtében egyszerűbb és olcsóbb anyagban került megvalósításra. Ilyen festésű tárgyak és edények nagy mennyiségben való előfordulása igazolja, hogy keresettek voltak, és kisnemesi, valamint széles polgári rétegek igényét elégítették ki. Ezzel 12 Jácob Schrab — Egri Állami Levéltár, Apátfalva rk. anyakönyv 1847. no. 101. 13 Dániel József — Egri Állami Levéltár, Apátfalva rk. anyakönyv 1845. no. 58. 14 A szaporodó családi eseményekkel kapcsolatban történt anyakönyvi bejegyzések szerint: 1857, 1858, 1859-ben pictor in kőedénygyár, 1863, 1864-ben general pictor in kőedénygyár, 1864-ben fabricans, — van említve. 15 Tárgyjegyzék az 1846-ik évi Iparműkiállításhoz. A kiállítás díjbírálati jegyzőkönyve. A beküldött edények jegyzéke. (Országos Levéltár Iparegyesület 1846/719 (rendezetlen csomó). 276