Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)
Szabó János Győző: Honfoglaláskori sírok Eger-Répástetőn
nyílás szélessége magasságának legfeljebb kétszeresét éri el.' 22 Meg kell itt jegyezzük, hogy különböző nagysága tiszafüredi nyergek kápanyílásainak méretarányát és formáját lényegében változatlannak találtuk: tehát ebben is egy beidegződött műhelygyakorlat nyilvánul meg, amely átöröklött tapasztalatra épült. A kápanyílásokhoz a vaspántokat valószínűleg a kovács erősítette fel, a nyergesmesterség fafaragó munka volt. 23 László utalt annak lehetőségére, hogy ezek a pántok a megrepedt kapát fogták volna egybe. Hiszen, ha díszek lettek volna, akkor többször is kellene velük találkozni a lovassírokban, másrészt a sok átszegezés gyöngítette volna az új fanyerget. Határozottan azonban nem kívánt e kérdésben állást foglalni. 24 Ma már kétségtelennek tarthatjuk, hogy ezek a pántok a nyereg díszítését szolgálták. A tiszaderzsi nyereg elülső kapáján egy 8,9 cm széles lemezt szegeztek fel, s ezen felül még egy pánt a belső nyílást is szegélyezte. A mezőtúri nyereg első kapáját hasonlóképpen vasalták meg, de itt a kápa külső széleit keretező lemez középen csak 7,1 cm széles volt. Erősítések címén ilyen széles lemezek felszegezését nehezen tudjuk elképzelni. A tiszaderzsi nyeregnél szinte biztos, hogy az első kápa teteje és nyílásának felső része közötti felületet teljes egészében vaslemez borította, ahol az arányosan elosztott kerek nagy szegfejek díszítőelemként szerepeltek. Más jellegű bizonyítékaink is vannak a vasnyeregveretek díszítő szerepe mellett. A tiszaderzsi és a mezőtúri vasveretek között 6 — 7cm hosszú téglalap-alakú darabokat is találunk. Ezek két végén látható szegfej, vagy még egy középen is. Szerepükre a László könyvében leközölt baskír nyeregrészlet rajza világít rá, ahol ilyen méretű és alakú veret a farhám (vagy szügyelő) szíját szorította a nyeregdeszkához. 25 Koroncon és más honfoglaláskori sírokban bronzdísz (vagy semmi sem) szegélyezte azokat a nyílásokat, ahová a szügyelő vagy farhám szíját befűzték. 20 A szóbanforgó tiszaderzsi és mezőtúri nyeregnél itt vasvereteket alkalmaztak, s ez olyan ízlésre mutat, amely a vas díszítő szerepét egészen természetesnek találja. A késő-avarkori műveltségben a vasverés, mint díszítőművészet valóban nem volt ismeretlen fogalom. Néhány szablya keresztvasát gyűrűsen kicifrázták, mintha kiesztergályozták volna őket 27 (csonttűtartóinkhoz hasonlóan). Favödrök vasalásainál ill. fogantyúik végén díszes megoldásokkal találkozunk. 28 Övdíszek is készültek vasból (ezüstberakás nélkül is), 29 vas karperecek aranyleletes sírból is előkerültek. 30 A honfoglaló magyarság keletről hozott műveltségében újra találkozunk a vasnak díszként való alkalmazásával (pl. fülbevalók gömbjei, övveretek, gyűrűsen megmunkált zablarudak 31 ). Közép-dunamedencei,,hatásra" a vasművészet, mint jelenség 22 A kápanyílások tanulmányozásához a tiszafüredi nyergeken kívül az alábbi sírok leleteit vehettük figyelembe: 1. A soltszentimrei csontlemezek. 2. Szentes-Felsőcsordajárás 4. sírjának nyeregpántjai. 3. A tiszaderzsi temető 29. sírjának vasveretei. 4. Mezőtúr-Lőtér 1. sír. 23 László. A koroncói. 104 — 105. 24 László. A koroncói. 76. 25 László. A koroncói. 15. 2,i László. A koroncói. 16. 27 Pl. K. Vinski-Gasparini, S. Ercegovic. VAM 3(1958) 14-15. t. 28 Jan Eisner. Devinska Nova Ves. (Bratislava 1952) 109-112. t. 29 Kiskőrös-Vágóhíd, Seregélyes 53. sír. MNM. Tört. Muz. Itsz.: 17 1938. 30. 30 A halimbai avar temetőben. Török Gyula szíves közlése. 31 Szentes-bordásföldi ásatásunk 14. sírjának fülbevalógömbjei (MNM Tört. Múz. A. 194 Sz. III.). Szarvas-kettőshalmi ásatásunk 16. sírjának két vasból készült övdísze volt; a sír a temetkezési szokásanyagot tekintve kiválik a többitől és kétségtelenül honfoglaló magyar (ill. a magyar uralom képviselője). 1963. évi feltárás. Cifrázott zablarudakra jó példa: Hampel. Alterthümer. III. 343 t., 368 t. 114
