Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Szabó János Győző: Honfoglaláskori sírok Eger-Répástetőn

nem utalhat. Ezt a kérdést tárgyfajtánként külön-külön meg kell vizsgálni. A vas nyeregpántoknál az a körülmény ,hogy a répástetőin kívül eddig ilyenek 6 sírból kerültek a gyűjteményekbe, s mind a 6 sír késő-avarkori volt, — elgondolkoztatja az embert. A lovas (lószerszámos) késő-avar és honfoglaláskori sírok közötti számarány nem hatszoros, mégcsak nem is háromszoros.

32 A felnyergezés vasmunkáihoz tartozott a hevedercsat és a kengyelek elkészítése is. A munkamegosztás olyan fejlettségét ebben a korban nem tudtjuk elképzelni, hogy a nyereg vaslemezeinek kimunkálása ne a kengyeleket és hevedercsatot készítő mester feladata lett volna. A hevedercsat keretét D-alakúra kovácsolták ki. Pecke elveszett, sőt az a rész is elpusztult a csatkeretből, amelyre ráhurkolták. A csatkeret hátsó felülete síkszerűen kiképzett, míg az elülsőé domborodó. Méretei: h.: 6,36 cm, sz. : 5,85 cm, bázishossz: 4,48 cm, vastagság (középen) 0,46 cm (3. t. 2.). A honfoglaláskori hevedercsatok között ilyen formára párhuzamot nem találtunk, pontosabb megfelelőjét a késő avarkorból sem ismerjük. A kengyelek kerekedő talpúak, zömök körte-alakúak. A kiszélesedő talp hossztengelyén kívül borda fut. Méretek: m: 15 cm, 14,7 cm, sz: 13,15 cm, 12,9 cm. Talpszélesség: 3,5 cm. Fülmagasság: 3,75 cm, 3,38 cm. Fülnyíláshossz: 1,85 cm, 1,7 cm. (4. t. 8-9.) A kengyelformák teljesen beleillenek a honfoglaló magyarság emlékanyagába. Egy vaszabla is előkerült az 1. sírban. Egyszerű csikózabla. Méretei: Hossza kinyújtva: 25,1 cm. A szárak hossza: 9,35 cm, 8,35 cm. A karikák átmérője: 5,6

X 5,6 cm., 5,15x6,15 cm. A lapult formájú karika egy helyen eltört és nem elliptikus, hanem egy laposabb négyszögű rúdból hajlított (4. t. 7.) A zablát is előzetesen az 1. sír eddig ismertetett darabjaival együtt hozták a múzeumba. Az 1. sír behányt földjének felső rétegében talált másik csikózabla tehát a 2. sír felbolygatásakor repülhetett egy ásó földdel az 1. sír fölé s oda tartozik. Két karperec képviseli a leletegyüttesben a viseleti ill. ékszeranyagot. Ezüstből öntött nyitott szalagos formák. A díszített példány két összeillő darabra tört s egyik vége csorbult. Mindkét vége felé enyhén keskenyedik és ívben záródik. A felületén bekarcolt minta eleme keresztirányban húzott párhuzamos, amelynek közét ékalakban bemetszett kötegek (egyszer rácsminta) töltik ki. Hat helyen egymástól viszonylag távol cifrázták ezt bele. A karperec két végén viszont bevonalkázott íves mező látható, amelyektől a legközelebbi oszlopos díszig hosszirányban bekarcolt párhuzamos vonalpár vezet. Miután bevonalkázták az oszlopos minta közét, középen egy keresztirányban húzott egyenessel is elláták (a rácsmintás oszlop kivételével). A díszítés kivitele nem elég gondos, jellemző a vonalkák túlfutása. Méretei: sz.: 0,83—0,7 cm, vastagság: 0,14—0,03 cm. (8. ábra, 1. t. 3., 3. t. 4.) 32 Nem szabad, hogy megtévesszen bennünket a későavarkori síroknak a honfoglaláskoriakénál sokkal nagyobb száma. A későavarkori kultúra alatt ma a VII. század utolsó harmadától a honfoglaláskorig élő népességek emlékanyagát értjük; ez pedig sokkal nagyobb időköz, mint egy, vagy legfeljebb másfél évszázad. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a honfoglalók sírjai általában sekélyebbek, mint az avarkori népességeké. A földforgatások, különösen a szőlőhegyek, gyümölcsösök területén elsősorban a honfoglaló magyar sírokat pusztították el, míg a mélyebben fekvő avar sírokat a mezőgazdasági munkák általában nem veszélyeztetik. Ha a fentieket szem előtt tartjuk, még inkább feltűnik,, hogy a későavarkor lovas (lószerszámos) sírjainak a száma a honfoglaláskoriakét alig múlja felül. Ebből megmagyarázni a vasnyeregveretek számarányának ilyen alakulását nem lehet. 115