Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában

ugyan, de mielőtt a könnyelmű és gondatlan Ocskay a Vág két partján szétszórt kuruc lovasságot összegyűjtötte volna, a németek már keresztültörték magukat az ostromzáron, és bejuttatták az eleséget Trencsén várába.

77 Arra nézve, hogy milyen mértékben vette ki részét az egri nép a Rákóczi-szabadságharcból, pontos, számszerű adatok állnak rendelkezésünkre. Telekesy püspök udvari prefektusa azzal a kérdéssel fordult—minden bizonnyal az 1705/6-os esztendő folyamán — a város tanácsához, hogy közölje a Rákóczi zászlaja alatt harcoló egriek számát. Az okmány tételenként sorolja fel a kuruc mozgalomban részt vett egrieket: „A felső hadakban utolsó mustrától (szemlétől — Sz. I.) fogva maradtak 80-an. A többi más ezrekben (ezredekben — Sz. I.) tiszteknek vitettek, ki hova lett, nem tudatik . . . Akik mustra előtt eljöttek, télben odafent (a Felvidéken — Sz. I.) táboroztak, most Szepesy Tamás által előadattak, lejöttek 41-en. Mustra után kik lejöttek, készek visszamenni 19-en." Láthatjuk tehát, hogy az egriek résztvettek a felvidéki harcokban, sőt ott derekasan meg is állhatták a helyüket, mert hiszen többjüket tisztekké léptették elő. Bizonyára jelentősen többen harcolhattak az északi részeken az itt feltüntetett létszámnál, hisz maga a városi tanács is megemlíti,de nem tudja, hogy hová szóródtak szét. A szabadságharc egyik jelentős hadműveletében, a dunántúli előretörésben szintén részt vettek az egri kurucok: „A Dunaföldvári Sáncban két Hadnaggyal, furérokkal (katonai futárokkal — Sz. 1.) együtt 20-an". ,,Eger várában magyar hajdúk vannak 274-en". A felvidéki táborokban még 16 egri szolgált mint hajdú. Említésre méltó, hogy ,,Rácok közül mentek táborban 16". De a német származású egriek is szép számban kitettek magukért: „Francia Lamothe Óbester Urammal minapi itt létiben a Németek közül, az kiknek kedve volt és alkalmatossak a hadakozásra, Pattantyúsok (tüzérek — Sz. 1.) lettek 132-en". Ismeretes, hogy Magyarország népeinek nagy többségével szemben a szerbek („rácok") túlnyomó része mindvégig a Habsburg hódítók oldalán, a Rákóczi-szabadságharc ellen foglalt állást. Az egri „rácok" viszont a vár kapitulációja után csatlakoztak a szabadságharchoz és dicsőséggel vették ki részüket Magyarország népeinek közös küzdelméből. Ugyanígy az egri német polgárok is, akik az ország gyarmati kifosztásának megszüntetését, az ipar és kereskedelem fellendülését remélték a szabadságharc győzelmétől. Külön tételben emlékezik meg Eger város tanácsa azokról a városbeliekről, akik életüket áldozták a hazáért: „Miolta Urunk (Rákóczi — Sz. I.) hívségére állottunk, egy harcon, máson fegyver által hajdúk, katonák, az kiktül emlíkezünk, elestének 70-en. Termiszet szerint való halállal is sokan megholtanak . . ." Sokakat a harcok során szétvertek, mint az okmány írja: „ . . . Sokan idestova eloszolván mind magyar, rác, német natióbul". Telelekesy püspöknek az okmányra írt sajátkezű feljegyzése szerint „azoknak az egrieknek, akik katonáskodnak vagy már nincsenek jelen", összesen 524 személyt tett ki a számuk.

78 1706 elején az Egerben maradottak száma annyira megcsappant a szabadságharcban való részvétel miatt, hogy Telekesy püspök azt javasolta, ne bírót válaszszanak, hanem „város hadnagyát", „mivel hogy nemes és Vitézlő úgy Közönséges Városi renden való Egri Lakosoknak majd csaknem nagyobb részi most is fegyverben lévén, szillel eloszlott, és actu militai (jelenleg katonáskodik — Sz. I.)?".

79 77 Komáromy András: Perényi Miklós egri várparancsnok, Hadtörténelmi Közlemények, 1915, 119., 496. sköv. 1. 78 Egri érs. gazd. lt. ZZZ. 178J2. Sugár István: Az egri nép Rákóczi zászlaja alatt, Népújság, 1959. jan. 11. sz. 79 EÁL Eger város jegyzőkönyve, 1698—1706, 404. 1., Breznay, Eger a XVIII. században, I. köt. 146—147. 1. Leskó, Adatok IV. 541. 1. 18* 275