Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Szabó János Győző: A honfoglaláskori lemezes korongok viselete
Az eperjeskei honfoglaláskori temető 3. sz. sírjában férfi csontvázát találták, lovával temették el. Lábai közé tegezt raktak, karperecet, szép veretes övet, lemezdíszes tarsolyt és egy lemezes korongot is viselt. 11 A korong felerősítése — a szegecsek alapján — talán eltér a többitől. Formáját, méretét, kidolgozását szem előtt tartva azonban nem lehet ezektől különválasztani. Az eperjeskei korong példája szabályszerű kivétel. Eurázsiái pásztornépek gazdagon eltemetett férfiainál gyakran fellelhető egy-két olyan ékszer, amely közönségesen csak asszonyok öltözékéhez tartozott: karperecek, lábperecek, nyakékek. Hogy valaki — a szóbanforgó esetben — nemcsak két karperecet viselt a férfiak öltözékének díszei mellett, hanem a honfoglaló magyar nők legtetszetősebb ékszerét; korongos lemezt is, — ez csupán az illető rangos, különleges helyzetét tükrözheti. Alighanem még fogunk találni tarsolylemezes sírban korongos díszt, de nem hisszük, hogy asszony sírjában tarsolylemez valaha is előkerül. 15 Ha a korongokat a női viselet tartozékának tekintjük, ezt nem tágabb értelemben gondoltuk, tehát nem az asszonyok lovainak felszereléséhez soroljuk, amint századunk első felében ez szokás volt. 16 Az avarkori kantárrózsákhoz való formai hasonlóságuk megejtő, de a X—XI. századi korongoknak még sincsen közük a lószerszámhoz. E hosszú életű téves elképzelést először Szabó Kálmán vonta kétségbe a kecskeméti korongos sír leközlésével kapcsolatban, mivel abban lószerszám nem fordult elő. 17 A korongokat tartalmazó leletegyüttesek közül eddig egyikben sem találkoztunk kantárveretekkel, zablával. Szabó Kálmán annak lehetőségére utalt, hogy a korongoknak a tarsolydíszekhez hasonló szerepük lehetett, a női tarsoly két oldalát ékesíthették. 18 Ez a feltevés nem alaptalan, Emlékezzünk csak vissza arra a sokszálú rokonságra, amelyet a két tárgytípussal kapcsolatban már érintettünk. De, ha végig gondoljuk a korongoknak ezt az új szerepét, sajnos már a latolgatások kezdetén súlyos aggályok merülnek fel. Mivel 22 olyan lemezt ismerünk, amely párosan fordult elő, nem egy, hanem két dísz elhelyezését szükséges rekonstruálnunk. Két tarsoly nem csüngött senkinek a derekán, tehát a korongok egy tarsolyt díszíthettek. A tarsoly fedelét a rangos férfiaknál is csak egy lemez borította, díszítésére miért is kellett volna kétszer ugyanazt a lemezfajtát elkészíteni. A korongokat sem képzelhetjük el egymás mellett egy tarsolyfedélen. Nem is fértek volna el, csupán a férfiak tarsolyainál nagyobb méretű példányokon, de erre még gondolni is képtelenség. Ennélfogva a korongok csakis a Szabó K. által megjelölt módon ékesíthették volna a tarsolyt: annak fedelét és hátát. De a rekonstrukció ilyen lehetőségét viselettörténeti adatok kizárják. Bármilyen nép, minden időkben az ékszert, a díszt a testfelület szépítésére, egy előnyösebb külső varázsolására, vagy valamilyen rang jelzése céljából viselte, s természetesen úgy, hogy mások láthassák. A késő-népvándorláskor pásztornépei az szívalakú csüngővel, fonatos karperec, orsógomb, tűtartó stb. — Érdekes, hogy a szívalakú csüngőkről már Hampel J. is teljes határozottsággal állította, hogy a nők ékszere, (i. m. 63.). 14 Kiss L., Arch. Ért. 39 (1920—1922) 42. 15 A másik korongos férfisírt Budinsky-Kricka V. tárta fel Zemplénben. Ez is igen rangos temetkezés. A teljes síranyag leközlése előkészületben. Ezúton is megköszönöm Fettich Nándornak néhány vonatkozásban adott szíves tájékoztatását. 16 Pl. a Szob-lpolymenti útról előkerült korongok a Nemzeti Múzeum leltárában, mint ,,kerek lószerszámdísz"-ek szerepelnek. Vö. Pálinkás L., Arch. Ért. 50 (1937) 146.: a tiszabői korongokról és párhuzamairól. 17 Szabó K., FA 7 (1955) 124. 18 Uo. 7 Az Egri Múzeum Évkönyve 97
