Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Andreánszky Gábor: A növényföldrajzi táj változásai Eger környékén a harmadiőszak folyamán

A balaton-déllői flórával megegyező korúnak tekintjük a Szelecsi-völgy ugyancsak riolittufába beágyazott sokkal szerényebb flóráját. Hogy közte és a balatondéllői közt nagyobb különbségek vannak, arra mutat, hogy a balaton-déllői flóra nem terjedt nagy területre. A Szelecsi-völgyben egy bokorerdő állt. A laza lombkoronaszintet lombhullató fanemek alkották (köztük Magnolia dianae Ung.). A cserjeszint nagyon fejlett volt és különböző lombtípusokból állt, de úgy látszik a babérlevelűek uralkodtak. Köztük egy örökzöld Magnolia és a makaronéziai Pleiomeris canariensis (Willd.) DC. őse vitte a főszerepet. A cserjeszintben húzódott meg sötétpiros virágaival a Legányi-rózsa (Rosa legányii Andreánszky). A táj itt nyugodtabb volt, a bokorerdő is csak két, vagy háromszintű. Összetételében egyedülálló flóra a hazai szarmataflórák közt. Valamit gyepszintjéről is tudunk, mert egy Paeonia termésmaradványai is fennmaradtak. A pliocén folyamán valószínűleg újból megindult a növényfajoknak társulásokra való felosztódása, az egyes erdőtársulások egyöntetűbbekké lettek és fajokban külön-külön elszegényedtek. Erre vonatkozóan azonban az egerkörnyéki, sőt mondhatjuk az összes hazai pliocénflórák nem adnak kielégítő felvilágosítást. A kerecsendi téglagyár agyagbányája csak néhány adatot nyújt, amiből az akkori növénytakaró jellegét kiolvasni nem lehet. Összefoglalásul a német szövegben egy táblázatot adunk, amelyben az egyes lelőhelyek növénytakaróját több szempontból jellemezzük. A növényföldrajzi múlt hazánkban ma legteljesebben Eger környékén van felkutatva. Ez egyrészt azon múlt, hogy Eger környéke, mint láttuk, a harmadidőszaki növénylelőhelyek gazdag sorát tárja elénk. Másrészt azonban azon, hogy Eger környékén egy olyan kutató és gyűjtő működött évtizedeken keresztül és működik ma is, akinek ügyszeretete és kitűnő szakérzéke egyedül volt képes ilyen páratlanul gazdag anyagot összehozni. Ez a kutató Legányi Ferenc, az Egri Dobó István Vármúzeum tudományos munkatársa. A lelőhelyek nagyrésze az ő felfedezése, tüzetes átkutatása azonban mindenütt az ő érdeme. Az ő ernyedetlen munkája tette lehetővé ennek a tanulmánynak a megírását is. Ezért neki örök köszönet és hála jár. Andreánszky Gábor 47