Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szabó János Győző: Tíz év régészeti feltárásai Heves megyében

TÍZ ÉV RÉGÉSZETI FELTÁRÁSAI HEVES MEGYÉBEN (1953-1962) Megyénk területe több alkalommal hívta fel magára a történelem régibb korszakai iránt érdeklődők figyelmét. A múlt század második felében Ipolyi Arnold, Kandra Kabos és Foltiny János kezdeményezései méreteikben és színvonalukban bátran összehasonlíthatók a nagy múzeumi hagyományra visszatekintő megyék kutatóinak akkori ásató tevékenységével. A milleneumi évek hazafias felbuzdulásai nálunk is a honfoglaló magyarság szép emlékanyagának megmentését eredményezték. Bartalos Gyula Eger-szépasszonyvölgyi feltárásai (több mint 33 sír feltérképezése) félévszázadon át Északmagyarország egyetlen módszeresen feltárt honfoglaláskori lelőhelyét jelentették. 1907-ben Márton Lajosnak, a Nemzeti Múzeum kiküldöttének Gyöngyöshalász határában lefolytatott leletmentő ásatása a vidék szkitakori kultúrájára hívta fel a figyelmet. Ezután fél évszázadig a megyében szkitakori emlékanyag régészeti feltárás során nem került elő. 1925—34-ig az egri vár délkeleti részén folytatott ásatások Pálosi Ervin és Pataki Vidor vezetésével a román kortól 1900-ig hét nagy kultúrréteget tártak fel. A kazamaták az egri várnak (és Egernek) a mai napig is legnagyobb látványosságát eredményezték. Ezután csaknem 25 évig kellett várni a feltáró és helyreállító munka folytatására. A harmincas években a megye bronzkorára és a magyar honfoglalást közvetlenül megelőző időkre derült több fény. Tompa Ferenc kutatásai Hatvan-Strázsahegyen és Füzesabonyban e bronzkori kultúrák mai napig egyedülálló lakóház feltárásaitjelentik és a két helységnek a külföldön is hírnevet szereztek. Erre az időre esik Feldebrő altemplomának feltárása, amely a korai kereszténységnek középeurópai szempontból is fontos dokumentuma, és a korban ehhez közelálló viszneki későavar temető ásatása. A második világháború után megyénkhez csatolt délnyugati Bükk területeivel fontos őskőkori lelőhelyekkel gazdagodtunk. Az Eger-kőporosi mezolitikus ásatások mellett (1948) a Nemzeti Múzeumnak (Vértes László) az istállóskői barlangban végzett több éves feltáró munkája (1947—48, 1950—51) az őskőkori kutatás lehetőségeit ország-világ előtt megmutatták. A helyi múzeum, az egri Dobó István Múzeum létrehozása 1949-ben a régészeti kutatások időszakos jellegében nem hozott rögtön változást. Szerepét és feladatait a régészeti gyűjtőmunka területén csak 1953 után kezdte felismerni, amikor elindította a régészeti figyelőhálózat szervezését. Csaknem 10 év elteltével ma már értékelni tudjuk a külső munkatársak széles rétegével való együttműködés fontosságát. A múzeum puszta létezése, már az is, hogy tudtak a megyében ilyen intézményről, a történeti emlékek egy részének megőrzését és beszolgáltatását eredményezte. De 1954 óta állandóan régész is van a megyében (1958-ig Galván Károly, 1958 végétől a szerző). Ez pedig azt jelentette, hogy a földmunkák ellenőrző körútjai, terepbejárások révén 327