Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában

parancsolja, velem együtt oda jöhessen. Parancsolja tehát, hogy a jövő vasárnapra, ide Gyöngyösre gyülekezzenek, hogy innét, keseredett és nagy iga alatt nyomorgó hazánk szabadulása végett oda mehessenek, hová parancsoltatik".

18 Almásy János a föld népét felkelésre szólította fel és Eger ostromára hadba parancsolta a Gyöngyös környéki falvakat. Annak hírére, hogy a befolyásos gyöngyösi nemes úr a kurucok pártjára állott, a Heves megyei nemességből mind többen és többen csatlakoztak Rákóczi zászlaja alá. Az egri vár körülzárásával és ostromával Almásy Jánost és Dévay Pált bízták meg, az általános felkelés gyülekezési helyéül pedig Gyöngyöst jelölték ki. A felkelő gyalog és lovas sereg október 21-én indult el Gyöngyösről és Sáron, Visontán, Halmajon át Kálba érkezett. A gyöngyösi és megyebeli felkelők október 26-án már Andornak és Maklár között az Eger vize két partján tábort vertek. Létszámuk kb. kétezer fő lehetett.

19 Almásy Pál Egert megadásra szólította fel, de eredménytelenül. Erre aztán elrendelte a város körülzárását. A körülzárást a katonai fegyelemhez nem szokott megyei hadak garázdálkodás közepette hajtották végre. Telekesy István püspök október 28-án levélben fordult az Eger városát ostromló megyei kuruc felkelőkhöz.

20 Az andornaki táborban összegyűlt megyei felkelő sereg igaz ügyének tudatában hazafias önérzettel válaszolt a püspök korholó levelére, és biztosította a főpásztort, hogy nincs szándékukban őt lakóhelyéről elűzni. ,, . . . Hanem Nagyságod maga is jól tudja, hogy mi egész vármegyéstől pusztában lévén, és már az elviselhetetlen iga alatt nyögvén, jószágunktól, pénzünktől, nemesi szabadságunktól, törvényeinktől, úgy sónktól és mindennemű elélni való médiumunktól megfosztatván, ezen nyomorúságunkból Isten által kiszabadítandó kegyelmes fejedelmünkkel fogtunk fegyvert . . . a rajtunk kegyetlenül és nem keresztény módon nagy kevélyen uralkodó idegen nemzetre . . ."

21 Telekesy püspök-főispán azonban ellenállott a kuruc felkelő seregnek és október 29-én, amikor megtámadták a város Hatvani-kapuját, a városba zárt fegyveres erő segítségével visszaűzte őket. Mivel azonban az egri polgárok maguk jelentették be Rákóczinál meghódolási szándékukat, a fejedelem Bercsényi Miklóst egy válogatott, 8—9000 főnyi dandár élén azzal az utasítással küldte Eger alá, hogy eskesse fel a város népét, a püspök-főispánt pedig bírja rá, hogy ne hagyja el püspöki székhelyét, mert a felkelés célja nem a katolikusok elnyomása.,, . . . Én nagy fontosságú dolognak tartottam, — írja Rákóczi — megnyerni az egri főpásztort, hogy híveit el ne hagyja. Telekesy előkelő nemességű volt, felruházva a jó öreg mindazon tulajdonságokkal, melyek egy püspököt ékesíthetnek, különösen szent egyszerűséggel és felebaráti szeretettel."

22 Bercsényi olyan értelmű parancsot is kapott Rákóczitól, hogy Eger lakosait vezesse ki a városból, mert a város kiürítése esetén a várat könnyebb lesz megadásra kényszeríteni. Az események azonban másképp alakultak, mint ahogyan Rákóczi eltervezte. Bercsényi Miklós seregével október 30-án érkezett Andornakra. Innen a város közelében levő egyik malom mellé vonult és letáborozott. Ezt látván az egriek, lemondtak a város további védelméről. A jezsuita napló szerint Bercsényivel megegyezés jött 18 Szederkényi, Heves vármegye története, IV. köt. 84. 1., Esze, Kuruc vitézek folyamodványai 28. 1. 19 Szederkényi, Heves vármegye története, IV. köt. 86.1., Dezséri Bachó, Gyöngyös 20—21.1. 20 Leskó, Adatok, IV. 363—364. 1. 21 Leskó, Adatok, IV. 365—366. 1., Szederkényi, Heves vármegye története, IV. köt. 87— 88. 1. 22 II. Rákóczi Ferenc Emlékiratai. Ford.: Vas István. Révai kiadás, Bp., é. n. 54. 1. 267