Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában

fáradozása nem járt eredménnyel. így a felkelés a Hegyalja és környéke parasztságára és nemessége szegényebb rétegeire korlátozódott, bár rezdülése megyénkben is érezhető volt. A bécsi haditanács hamarosan megtette a szükséges lépéseket a felkelés elfojtására. A török ellen felvonuló császári sereg egy részét Vaudemont Károly herceg parancsnoksága alatt a Hegyaljára küldték, s fegyverbe szólították a megyék nemességét is.

:! Buttler János egri várparancsnok a nemességet és polgárságot kényszerítette arra, hogy fogjon fegyvert és induljon a hegyaljai felkelők ellen. Ritschan császári tábornok 1697. július 3-án és 4-én maga mellé vette az egri vár magyar gyalogos- és szerb lovas katonaságát, majd Ónodnál egyesült az ottani helyőrséggel és Pál deák huszárezredével.

1 Az egri bírónak július 6-án kelt leveléből kitűnik, hogy a városiak nem nagy lelkesedéssel ültek lóra ,,az Tokai fel támadása és rebellioja alkalmatosságával". s Az egri fegyverfogható lakosság igen lassan gyülekezett és a sereg a kitűzött napon nem tudott elindulni. Ezért — a bíró panasza szerint — ,,oly kemény executiot bocsáta reánk Commendáns Urunk, hogy minden igaz ok nélkül a Tanácsbéli Társainkat is, Habart Györgyöt és Siska Mátyást nemcsak meg döfölték, hanem hozzája is lőttek Siska Mátyáshoz". A bíró azt is elpanaszolja, hogy igen sok férfit, sőt asszonyt is megvertek a németek. Majd így kiállt fel: ,,Ilyen hűségünket ilyennel fizetik!" A császári csapatok leverték és véresen megtorolták a hegyaljai felkelést. A vereség után még nagyobb súllyal nehezdett az országra a Habsburg elnyomás. Egy ismeretlen költő az ,,Eger vize mellett" a felkelés bukásán az alábbiakban kesereg: „Jaj, végső romlásra jutott Magyarország, Kiben épség nincsen, hanem nyomorúság ..." De az elnyomás fokozódásával egyre növekedett a parasztság ellenállása is; az ország különböző vidékein egymást érték a parasztmozgalmak. Az egri várparancsnok felhívása folytán alighogy sikerült összefogdosni, vagy szétverni a vármegyében kóborló kuruc csapatokat, hamarosan megindult ismét a kuruc mozgolódás. A nemzetközi helyzet alakulása kedvező körülményeket teremtett szervezkedésük számára. A Habsburgok spanyol ágának kihalása után kitört az örökösödési háború az osztrák Habsburgok, Anglia és Németalföld koalíciója, valamint Franciaország között a spanyol trón birtokáért. Lipót császár Magyarországon is elrendelte a toborzást, s egyik ezred a másik után indult útnak a nyugati hadszíntérre. Heves megye rendéi az 1702. december II-én Gyöngyösön tartott közgyűlésen a király felszólítására elrendelték, hogy a vármegye a háború viseléséhez szíkséges haderő számára minden porta után egy katonát állítson ki. Heves és Külső-Szolnok vármegyére 93 portája után 93 fő esett, a jászokra 26, Eger városára pedig 8 fő. A rendelet kihirdetése után hat héten belül az előírt katonai létszámot ki kellett állítani. Ez a népszerűtlen intézkedés megyeszerte általános elégedetlenséget keltett. A végül mégis összegyűjtött csapatok átvételére Bécsből Bagosy Pál érkezett meg. Az Egerben összetoborzott, mintegy 200 főnyi csapat — mivel zsoldját idejében nem kapta meg —, 1703 húsvét táján fellázadt, úgyhogy a vár ágyúit kellett rájuk irányítani. Míg a pénz meg nem érkezett, nem is tudta Bagosy elszállítani a csapatot.

6 :! Benczédi László: A hegyaljai felkelés 1697-ben, Bp., 1953. 4. Uo. 76. 1. 5 EÁL'Eger város jegyzökönyve, 1698—1706, 373. 1., Balogh János: Eger vár története, Eger, 1881, 163. 1. 11 EÁL Eger városi iratok, 1703. B. III. 88., Leskó József: Adatok az egri egyházmegye történetéhez, IV. köt. Eger, 1908, 529-^530. 1. 264