Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában

1703 tavaszán II. Rákóczi Ferenc vezetésével a dolgozó nép ismét fegyvert fogott az elnyomók, az idegen betolakodók ellen. A szabadságharc — mint ismeretes — a felső-tiszavidéki kuruc parasztok szervezkedéséből bontakozott ki, s nőtt országos méretű, dicsőséges szabadságharccá. A Felső-Tiszavidék magyar és kárpátukrán patasztsága egyre nagyobb számmal sereglett Rákóczi zászlaja alá. A felkelés elnyomására útnak indított Montecuccoli-vasasezred támadása elől Rákóczi visszavonult a határon fekvő Zavadkára és itt várta meg az újabb erősítéseket. A kuruc sereg újabb előretörése a Tisza felé 1703. július 7-én indult meg azzal a céllal, hogy kiterjessze a hadműveleteket a Nagyalföld síkságára. Rákóczi kurucai Esze Tamással az élen július 17-én a naményi révnél átkeltek a Tiszán. Az átkelés hírére megmozdult a Tiszántúl és Bihar népe.

7 Lipót király 1703. június 6-án kelt leiratával közölte Heves vármegyével, hogy „innen és túl a Tiszán ismételve észlelt rebellisek és zavargó rablók" megfékezésére Montecuccoli ezredét rendelte ki, ,,mely ezred segélyére siessen a vármegye, és annak megkeresését teljesítse.'

,8 A vármegye a király leiratát Telekesy István püspökfőispán elnöklete alatt július 9-i közgyűlésén tárgyalta meg Egerben, s elrendelte a segélycsapat kiállítását. Ezért minden fegyveres erőt Egerbe rendelt, s az egybegyűltek felett — a városi csoport felett is — Telekesy püspök-főispán július hó utolsó vasárnapján az egri piacon szemlét tartott és letétette velük a király iránti hűségesküt." A gyalogosok — leginkább németek és „rácok" — a város piacán gyűltek össze, a lovasok — kivétel nélkül magyarok — a malom mellett elterülő mezőre vonultak fel, és ők is letették a királyi iránti hűségesküt Telekesy kezébe. Valószínűnek tarthatjuk, hogy igen kényszeredett lehetett esküjük, mert az egri jezsuiták naplója ezt a megjegyzést teszi rája: „Isten tudja, milyen lélekkel" (novit Deus, quo animo?)

10 A királypárti Telekesy püspök örült a jól sikerült felvonulásnak és hadi szemlének. Hogy pedig az egrieknek minél nagyobb kedvük legyen a letett eskü megtartására, „ezt a szép és örök emlékezetet érdemlő készségeket. . . látván" elengedte nekik az 1699-től egyre halmozódó taksa-hátralékukat, mely 1699-től 1711-ig már kb. 8800 forintra növekedett fel. Sőt, arra vonatkozólag is tett ígéretet a püspök a város piacán, hogy taksát nem kíván tőlük egész életében, és utódainak is írásban hagyja, ha az egriek a király hűségén állhatatosan megmaradnak, „hogy ezen dicséretes cselekedeteket ők is tekintetbe vévén, minden kegyes atyai gratiajokat ezen Eger városához megmutatni mind a három natio részéről ne terheltessenek."

13 Másnap ünnepélyes körmenetben vonultak fel a serviták templomába, hol könyörgést tartottak „a gonosz ellenségnek" (a kurucoknak — Sz. I.) Eger városától való eltávoztatására. Ugyanakkor három zászlót áldottak meg a magyar, német és „rác" csapatok számára. Telekesy püspök tehát Eger városát és a vármegyét határozottan a király pártján igyekezett megtartani.

12 7 Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tisztántúli hadjárata, Bp., 1951. s Szederkényi, Heves vármegye története, IV. köt. 82. 1. u Leskó, Adatok, IV. köt. 532. 1. Szederkényi, Heves vármegye története, IV. köt. 82. 1., Pázmán Alajos: Az egri megye föpásztorai sorából egy kép. Telekesy István és az egri papnövelde. Emlékkönyv Kis-Apponyi Bartakovics Béla egri érsek aranymiséjének ünnepére, Eger, 1865. 205.1. 10 Csanády, Telekesy 66. 1., Leskó, Adatok, IV. köt. 532. 11 Egri érs. gazd. lt. Libor II. Urbárium Bonorum Episcopatus Agriensis, praeprimis ab anno 1703 usque 1712 Episcopi Stephani Telekesy. Eger városának beadott Punctumira szükséges csendes felelet. 12 Csanády, Telekesy 66. 1. 265