Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Ifj. Fehér Géza: Hódoltságkori fémművességi kérdések. Az egri török ezüstkupa. Az egri várból származó török pecsétgyűrű
A tanulmányozott ezüstcsészék közepén eszterga szerszám csúcsának nyoma figyelhető meg, tehát ezen ötvöstárgyak felületét díszítésük előtt esztergálással simították le. 46 Az egri kupát és a Magyar Nemzeti Múzeum hasonló jellegű ezüstcsészéit az oszmán-török müiparban igen gyakran használt, úgynevezett „rumi" rendszerű díszítménnyel látták el. Ezen díszítőmód főlényegét madárcsőrre emlékeztető végződésű, egymást csigavonalban keresztező félpalmetták képezik. 17 Celal Esad Arseven szerint azt a díszítőmódot nevezik ruminak, azaz szeldzsuk modorú díszítésnek, amely tulajdonképpen stilizált állatalakos elemekből nyerte eredetét. 48 Az ilyen absztrakt motívumok sem a növénydíszes, sem pedig a tiszta állatalakos díszítési kategóriába nem sorolhatók. 49 A „rumi" fogalomra C. E. Arseven megjegyzi, hogy a Keletrómai Birodalom neve után így hívták Anatólia szeldzsukidáit. 50 Az egri kupa fedelén és oldalán levő medaillonok térkitöltésének (3—4. kép) rumi modorú díszítése, erősen stilizált. A 15. képen bemutatott ezüstcsészének sokkal jellegzetesebb, tisztább rumi díszítőmódja figyelhető meg. A rumi díszítőrendszert az oszmán-török műipar, 51 a fémművesség különböző ágaiból 52 is jól ismerjük, s a keramika, 53 bőrművesség 54 és csontfaragó mesterség 55 körében sem ismeretlen. hasonló helyzettel: pl. a 37. sz. jegyzetből is láttuk, hogy az ezüstcsésze templomból került a pristinai múzeumba. Úgy látszik tehát, hogy idők folyamán — a későbizánci stílusú cirill-betüs feliratú csészék mellett — eredetileg más célra készült, felirat nélküli arabeszkes, XVI. századi ötvösmüvek is mentek át egyházi használatba. 4ri Bosznia-Hercegovina fémművességében napjainkban is használt — hódoltságkorinak megfelelő — kezdetleges eszterga-eszközt Hamdija Kresevljakovic mutat be Kazandzijski obrt u Bosni i Hercegovini (Bosznia-hercegovinai rézművesség) с munkájában. Glasnik Zemaljskog Muzeja u Sarajevu (A szarajevói Állami Múzeum Értesítője) VI. (1951) 211. I. kép. Hasonló szerszámmal esztergályozhatták az egri ezüstkupa abroncsait is. 17 E. Diez—O. Aslanapa i. m. 28. 39. ábra: az iszlanbuli Rüsztem pasa dzsámi falicsempéje; ugyanott 29. zárókép. 48 C. E. Arseven i. m. 226. 49 C. E. Arseven, Les arts décoratifs Turcs. Istanbul é. n. 51. 50 C. E. Arseven, L'art Turc . . ., 226. Vö. ugyanő, Les arts décoratifs Turcs 52. 61 E. Diez —O. Aslanapa i. m. 28. 52 Vas- és bronzmüvességre 1. a 22—23. sz. jegyzetet; ötvösségi emlékek köréből a konstantinápolyi kincstár anyagából a XVI. század elejéről származó övet és handzsárt, a bécsi Kunsthist. Museumból pedig öt tőrt mutat be. F. Sarre— F. R. Martin (';. m. III. 239., 11. 242. t.). A szerzők ezeket perzsa minta utáni török készítményeknek tartják. Az egyik tőrt markolatán levő 1543. évszám keltezi; jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében van, leltári száma: 341 1934. Kállay János szörényi bán tőre volt s — keleti hatás alatt — magyar ötvös készíthette. — A Magyar Nemzeti Múzeum őrzi Thúry György 438/1934. leltári számú pallosát is. Hüvelye saruveretén az egri kupáéhoz hasonló díszítőrendszerű medaillont figyelhetünk meg. Miután Thúry György, mint kanizsai kapitány 1571-ben esett el, pallosa jól keltezhető. 33 Falicsempékre 1. a 24. sz. jegyzetet; F. Sarre—F. R. Martin i. m. II. 116. t-n hasonló díszítésű, XVI. századi kütahiai agyagtálat mutat be (G. Brauer, Paris gyűjteményéből). 54 L. erre a 25. sz. jegyzetet. 55 E. Diez—O. Aslanapa i. m. 297. 538. ábrán a Top Kapu Szeráj gyűjteményéből — ötvösemlékeinkhez hasonló — rumi díszítőrendszerű XVI. századi elefántcsont tükröt mutat be. 219
