Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Ifj. Fehér Géza: Hódoltságkori fémművességi kérdések. Az egri török ezüstkupa. Az egri várból származó török pecsétgyűrű
п. Az egri török ezüstkupa XVT. századi származásához felhozott számos párhuzam mellett, talán az sem teljesen érdektelen, ha röviden szemlélünk néhány más jellegű török ezüstművességi emléket is. A Magyar Nemzeti Múzeum virágdíszes, arabeszkes ezüstedényei mellett olyanokat is találunk, amelyeken körös poncolt helyett rovátkolt alapot figyelhetünk mge. Ebből az alapból kiemelkedő satírozott virágdíszeik sem felelnek meg az eddig taunlmányozott műtárgyak vonalkázott virágjainak. Supka Géza a gázlómadár — eredetileg perzsa — motívumának az oszmántörökség műgyakorlatában való meghonosodását vizsgálva, bemutatja a Magyar Nemzeti Múzeum egyik ezüstcsészéjét 56 (17. kép), amelyet oszmán-török munkának tart és stíluskritikai vizsgálat alapján a XVII. századra határoz meg. 57 Az edény belsejében, széléhez közel „amel-i Mustafa" (-készítette Musztafa) beütött mesterjegyet látunk. Ugyancsak a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből egy másik hasonló kivitelű ezüstcsészét is ismerünk, amelyen körös-körül két sorban elnagyolt virágdíszek ismétlődnek. 54 Ugyanez a gyűjtemény Teleki Sámuel hagyatékából finomművű török ezüst írókészletet 59 (18. kép) őriz, amelynek toll- és tintatartó részén IV. Mehmed szultán (1648—1687) tugrája, valamint zeg-zug véset látható. Tolltartójába ,,amel-i Mehmed" (= készítette Mehmed) mesterjegyet ütöttek be. A XVII. század második felében készült tintatartó stílusilag és kidolgozásbelileg rokon az eddig tárgyalt XVII. századi ötvösművekkel. 6 " — Ezen írókészlettel kapcsolatban — díszítésmódja, valamint középeurópai ötvösművekről is ismert zeg-zug vésete alapján — az a vélemény is felmerült, hogy török mester magyarországi készítménye s előállítójára a nyugati ornamentika hatással volt. 61 A műtárgyon azonban szultáni tugra is van, s mint Evlia Cselebi tudósításából világosan kitűnik, azt a főpecsétmester véste. Az ő feladata volt, hogy meggyőződjék az ötvösművek megfelelő kiviteléről s azokat a tugra beütésével hitelesítse. 62 Evlia szerint oly nagy volt a hatásköre s hivatását annyira komolyan vette, hogy minden meg nem felelő finomságú nemesfémtárgyat — lett légyen akár a szultáné is — kalapácsával összetörte. így tehát az ezüst finomságának megvizsgálására szolgáló zeg-zug véset és a hitelesítő szultáni tugra szoros összefüggésben van ejymíssal. 63 A Törökországban készült írókészleten valóban felismerhető bárok stílusjegyekkel a XVII—XVIII. századi török műipar más ágaiban is — természetesen — gyakran találkozhatunk. 5fi Leltári száma: 55. 446. С i7 Supka G., Motívumvándorlás a korábbi középkorban II. Arch. Ért. XXXIV. (1914) 95. 5S Leltári száma: 128 1879. 1. 59 Leltári száma: 32 1926. ,i0 A Nemzeti múzeumi XVII. századi tintatartóhoz egészen közeli párhuzam az isztanbuli Városi Múzeumban őrzött III. Ahmed szultánnak (1703—1730) tulajdonított ezüst írókészlet ,,amel-i Mehmed" (készítette Mehmed) mesterjeggyel és barokos vésett díszekkel. (Közli: С. E. Arseven, Les arts décoratifs Turcs. 139. fig. 375.) 61 Bárányné Oberschall M. i. m. 365. e2 Germanus Gy., Evlia Cselebi a XVII. századbeli törökországi céhekről II. Keleti Szemle IX. (1908) 105—106. — Az ötvösök között említi Evlia a tintatartó- és tollkészítőket is. Munkahelyük a Bajezid dzsámi körül volt. (Germanus Gy. i. m. 107.) 63 A Magyar Nemzeti Múzeumban két XVII. századi török bronzsúly is van, IV. Mehmed tugrájával (leltári számuk: 57/1903. 1—2). Világos tehát, hogy a főpecsétmester nemcsak fém finomságot, de súlymértéket is hitelesített szultáni tugrával. 220
