Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Bakó Ferenc: Az egri műgyűjtemények története

múzeum kőtárának és kiállításának részleges átrendezését Zolnay László mellett Szakáll Ernő szobrász végezte. Az új állandó kiállítást, az átrendezett vármúzeumot és a Gárdonyi házat Ortutay Gyula nyitotta meg 1952 októberében. Ekkor folytak azok az országos jelentőségű ünnepségek, melyek az 1552. évi hősies várvédelem évfordulójáról emlékeztek meg. Nem is járulhatott volna hozzá a múzeum méltóbban az ünnepléshez mint azzal, hogy megkezdte — kiállításain keresztül — a folyamatos és korszerű népművelő tevékenységet. Az 1952-ben megnyitott három kiállítási egység közül jelen ismertetésünk összeállításának idején kettő még állott, a harmadikat viszont, a Butler-házban rendezett helytörténeti kiállítást 1957 őszén lebontották. Az emelet nyolc helyiségének kiállítása világos, áttekinthető elrendezésben mutatta be Eger és Heves megye történetét a honfoglalástól a legújabb időkig.

13 A lépcsőfeljárat falát Barabás Miklósnak Butler Jánosról készített, egészalakos portréja és Eger város XIX. századi,címeres selyem zászlaja díszítette. Az első teremben honfoglaló régészeti leletek (Álmagyar és Szépasszony völgy) voltak kiállítva és a honfoglalásra utalt egy falra festett térkép, mely a Turóczy krónika nyomán készült. A várbeli székesegyház és a püspökség alapítását oszlopfő és kőfaragvány töredék illusztrálta. Itt kapott helyet a feldebrői altemplom egyik freskójáról (Kain és Ábel) készített másolat is. A XII. és XIII. századból szőlőmetsző kést, sarlót, valamint lovagi fegyvereket és a románkori művészet egri emlékeit — kulcs, könyvveret, ékszer, lószerszámdísz, bronz tál — láthatta a látogató. A következő terembe átvezető ajtónyílásba a Szomolya községből behozott, román stílusú kőkeretet építették be. A második teremben mindjárt a bejárat mellett, térkép tüntette fel a megye középkori műemlékeit. Mellette gótikus oszlopfő volt a várszékesegyház átépítésének idejéből és tárló a fényes püspöki udvartartás régészeti emlékanyagából: domborműves, zöld és színes kályhacsempék, ékszerek, sodronyzománcos, ezüst kehely, keresztelő tálak, könyvveretek. Ez a téma folytatódott a következő tárlóban is: evőeszközök, edénytöredékek, viseleti darabok (gombok, csatok), velencei üvegtárgyak (karperecek, edények), játékkockák és játék-pénzek jelképezték azt az életet, amely a hatalmas reneszánsz püspökök idején a várban folyt. A püspökség hatalmára és az egyházi életre emlékeztetett az egri káptalan 1587-ben készült címeres köve, egy gótikus nyíláskő és egy középkori táblakép. A következő fali tárló szövege és tárgya azt a gondolatot fejezték ki, hogy az építkezések és a püspöki udvartartás számtalan kézművest foglalkoztatott, akik meg is telepedtek a fejlődő városban: kalapácsok, kőfaragó csákányok, vakolókanál, körző, ácsszekercék, öntőminta és tégely, gombkészítő műhely szerszámai mellett a polgárság mindennapi életének használati tárgyai is helyet kaptak itt, mint például : gyűszű, tű, gombok, és ólomkarikába foglalt ablaküvegek. Külön tárló mutatta be a középkori földművelés és állattartás eszközeit: kaszát, kapát, villát, béklyót, állatcsengőket, fenőkövet, tűzcsiholó acélt és néhány egyszerű cserépedényt. A terem utolsó tárlója az 1514. évi parasztháborút idézte, melynek egyik nagyobb ütközete a közelben, Verpelétnél zajlott le (nemesi és jobbágyi, szerszámokból alakított fegyverek, bilincs). A következő terem már a török harcok világába, a XVI. századba vezette a látogatót, tematikai súlypontja tulajdonképpen Eger várának dicsőséges védelme volt. A korszak végvári harcosainak fegyverzetét két páncél és tárlókban elhelyezett külön13 Vö. : Az egri Dobó István Múzeum kiállításának, vezetője. Bp. é. n. 1 —11 1. (sokszorosított). Röviden Gerő L. idézett munkája is (45—46 1.) ismerteti. 15