Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

Tsz homokbányája (Szabó 1978 79. VT. tábla), Bihar/Biharea-Grâdina C.A.P. Baraj (Dumitrascu 1978 94. 8, Dumitrascu 1982. 112. Fig. 4. többek között), EperjesCsikós tábla (Bálint 1978. 44-45. közötti második fotós tábla harmadik fényképe), Hódmezővásárhely-Kotacpart (Banner 1935. 106.), Rétközberencs-Paromdomb (Csallány 1961. Taf. CXCV 11), Szarvas-Bezina (Szőke 1980. 66.), Szolnok-Zagyvapart (1987. évi leletmentő ásatás - közöletlen), Tiszaeszlár-Bashalom (Kovalovszki 1980. 13. tábla 10), Tiszaföldvár-Téglagyár (Vaday 1980/81-1982. 449. Taf. 11. 2), Tiszaszőlős-Aszópart (1987. évi leletmentő ásatás - közöletlen), Tiszaug-Kisrétpart (Cseh 1982. 21.), Újlőrincfalva-Magyarad (Szabó 1975. 85.). 1990. október 17. III. kutatóárok C objektum A tanúfal száradásával határozottabb információkat sikerült szerezni az objektumról és betöltődéséről. Hogy adatot nyerjünk a gödörház déli kiterjedéséről, a tanúfalra merőlegesen kutatóárkot húztunk. Ez hozzávetőleg a szelvény középső részén helyezkedett el. A kiszáradt talaj, a "piszkos" sárga agyag miatt - ez utóbbi jelentett problémát a B objektumnál is - a "megfelelő" helyen csak halványan látszódott elválás a kis tanúfalban. Ennek nyomán igyekeztünk befejezni az objektum déli felének föltárását. A sütőkemence bontásánál tisztáztuk ívét, formáját, mely kerek és közel 1,5 m átmérőjű volt. Oldalfala 2-4 cm vastagságban égett vöröses színűre. Tapasztásnyomokat is megfigyeltem. Alja a ház padlójánál úgy 10 cm-rel magasabban húzódott. Tulajdonképpen csak egy 5-10 cm vastag omladékréteget találtunk, mely alatt a bolygatatlan agyag 2,5-3 cm-es sávban égett meg. Az omladék feltöredezett, féltenyérnyi sütőfelület-darabokból állt, ahogy a B objektum kemencéjénél is. A betöltődés fölső része keményebb, humuszosabb, csak patics-szemcsés kevert föld volt. "In situ" lehetett venni azokat az edénytöredékeket, melyek zömmel a kemence délnyugati fala közelében kerültek elő. Ezeket római koriaknak és kora népvándorlás koriaknak?, valamint őskoriaknak lehetett meghatározni. Találtunk köveket, salak rögöt, állatcsontot is. Kérdéses maradt, hogy merre felé helyezkedett el a sütőberendezés szája. Az északi és a déli részen bizonyosan nem, s lényegében a keletin sem (az itteni, 35-40 cm széles, az aljtól jó 10-15 cm magasan kirajzolódó folt a boltozatos kemencefalban másként értelmezendő). A nyugati oldal csak abban az esetben jöhet szóba, ha föltételezzük, hogy a konyhai berendezés és a gödörház nem egykorú. Ennek a kizárásnak az az oka, hogy éppen itt ásták be a keleti ágasfát. Továbbvíve ezt a gondolatsort, arra a megállapításra kellett jutnunk, miszerint egy korábbi, 3-5. századi objektumról van szó. Elkezdtük a B objektum visszatemetését. Napi munkánk során késő vaskori - kelta - edénytöredékek is előkerültek (szórványként). 1990. október 18. III. kutatóárok C objektum Nagyvonalakban tisztáztuk a lakóépület-alap déli felének oldalfalát és alját. Mindebből kezdett világossá válni, hogy a telepjelcnség kb. 3x3 m nagyságú, szögletes formájú. A padló bontásánál előkerült egy ágashely - a már említett - a keleti