Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

Tucatnyi tárgyat szedtem össze, közte homokkő fenőkő kis töredékét, két oldalán munka-felülettel. Az edénytöredékek sorában néhány egészen jellegtelen, durva, törmelékes tartalmú, foltos volt - őskori. Három-négy darab (igen kopott) korongolt, szürkés-barnás árnyalatú, sávos törésfelületü edényből való - az egyik perem. Ezek római császárkoriak, de talán inkább a késő-vaskorra datálhatok. Végezetül egy-két szemcsés, korongolt, szürkésbarna színű, vékonyabb falvastagságú késő-középkori oldalrészt említhetünk. 45. lelőhely (május 13.) Nyugati faluszél, Kákás-dűlő, Tiszaörs felé vezető autóút, körcsatorna Illusztráció: 2. kép, 13. kép 45/6-9, 16. kép és 18. kép A A régészeti-topográfiai jelenség-együttes a falu nyugati peremén, a szélső házaktól úgy 100-150 m-re, a Tiszaörs felé vivő aszfaltúttói délre kb. 200 m-re található. A terület a Kákás-dűlő északi térsége, a Nagyivánt körülölelő csatorna melléke. Itt egy enyhe, környezetéből 30-50 cm-re kiemelkedő, 87-87,5 m abszolút magasságú, kb. 100-150x50 m-es halacska húzódik - erre esik a lelőhely, melyre környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek útbaigazítása nyomán bukkantam. A terep gyeppel fedett, nehezen megfigyelhető. A leleteket a szakadó partfalban, főként a csatorna északkeleti oldalán, egy kishídtól északnyugatra gyűjtöttem. Ráleltem egy objektumfoltra, mely cca. 2 méter hosszú volt és szürkés földdel betöltődött. Allatcsont mellett vaskori-császárkori edénytöredékeket szedtem ki belőle. (Egy másik hely vöröses, „vasas", a réti talajokra jellemző ferrovegyületes-vaskiválásos flekk volt, valószínűleg nem régészeti jelenség.) Néhány agyagtapasztás-darabon és oszteológiai anyagon kívül 70-80 darab edény-töredéket csomagoltam. Ezek három időrendi csoportra különültek el. Tucatnyi cserép, úgy tűnik, az i.e. 6-3. századra keltezhető. Zömmel korongolt, szürke és barna, réteges törés-felületű, különböző falvastagságú, matt oldal töredékekről van szó. Föltételesen idesorolható egy-két szemcsés (homokos-kavicsos soványítású), úgyszintén barnás és szürkés tónusú falrész. A gyűjtött cserépanyagnak közel harmada római császárkori, szarmata. Kevés az ezekre az évszázadokra jellemző kézzel formált lelet (pl. egy törmelékes keverésű, vastagabb fazékrész, átfúrással). Egyenlő arányban képviseltetik magukat a korongolt szürke és pirosas, finom, kövér anyagú, tipikusan fényezett darabok. Vannak duzzadt, kihajló peremek és talpkorongos aljrész. Ki tudtam választani féltucatnyi (fazék-)töredéket, melyek legtágabban a 8. század és a 10. század közötti periódusra (késő-népvándorláskor-honfoglaláskor) voltak datálhatok. Fazekas készítette, érdes, szürkésbarna színű, közepes falvastagságú edények oldalrészei, bekarcolt egyes hullámvonallal és hullámvonalköteggel díszítve. Esetleg kapcsolódik ezekhez egykét kézzel formált, kihajló szájrész, perem, törmelékes anyagból formázva, vékonyabb-közepes falvastagsággal. Az atipikus, jellegtelen, különböző színű, durva cserép-töredékek vagy a késő-vaskori emlékanyaghoz tartoznak, vagy pedig egy még korábbi kort jeleznek.