Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

46. lelőhely (május 13.) Belterület, római katolikus templom, általános iskola, Fő utca-Kismező utca, plébánia-kert Illusztráció: 2. kép, 13. kép 46/10-14, 14. kép 46/1-3, 16. kép, 18. kép A-B és 19. kép A A több korszakban települési helyül szolgáló terület a falu belterületén, annak központjában, a római katolikus templom és az általános iskola térségében, a plébánia-kertben, a Fő utca és a Kismező utca szögletében található, mely utóbbi észak-déli irányban vezet ki a lakóházak közül. A községnek ezen a részén két ágra szakadó, nádasos mélyedés van. A lelőhely ennek északi oldalán, kissé ívelődő, pregnáns, 89-90 m tengerszint feletti magasságú partsávon, ill. annak lejtőjén fekszik. A kert, az a terület, ahol gyűjtöttem, kb. 100x50 m nagyságú. Viszonylag jól megfigyelhető volt, a talajföldrajzi térképek szerint mezőségi (csernozjom), középkötött talajt szántva-boronálva találtam. Az adat-fölvételt némileg befolyásolta az új- és legújabb kori törmelék. Fölszedtem néhány agyagtapasztás-darabot, melyek közül az egyik nehezék is lehetett. Hozzávetőleg 30 cserép meglehetős biztonsággal datálódik a késő-bronzkorra és a korai vaskorra. Durva anyagú, barnás és feketés felületű perem-, oldalés aljtöredékek. Egyik vagy mindkét oldalon polírozottak. A szájrészek függőleges állásúak, kifelé (vagy befelé) hajlók, vaskosabb vagy filigránabb edényekből valók. Igen jellegzetes egy kannelúrázott oldaltöredék. Úgy másfél tucatnyi fragmentum a szkítákhoz (súlypontozottan Laténe A-B) köthetőnek látszott. A gondosan iszapolt, korongtányéron formázott, szürke és barna tónusú, vékony-közepes falvastagségú cserepek sorában akad egy enyhén profilált fenékrész és egy befelé húzott perem (nyilván tálból). Kérdés, sorolható-e ide szemcsés áru (pl. kihajló perem, faldarabok). Itt kell említeni a jellegtelen, meghatározhatatlan korú, barnás árnyalatú, durva, apróbb fragmentumokat, mint őskori leletanyagot. Római kori benyomást keltett cca. féltucatnyi töredék - finom anyagúak, (gyors)korongoltak, szürke színűek, polírozottak voltak. Egy vaskos oldal tárolóedényre utalt. Külön keramika-csoportot alkot jó féltucatnyi lelet. A falrészek (fazekak) jellegzetessége a szemcsézettség, a korongolás, a szürke tónus. A 36-37. lelőhely mellett még ez lehetne egy további kora népvándorlás kori - keleti germán - település Nagyiván határában. Amennyiben nem 5-6. századiak, úgy leginkább császárkoriak (középkoriak?) lehetnek. Nagyobb számú 10/11-17/18. századi kerámia-anyagot gyűjtöttem. Ezekből kb. 10-15 darab volt Árpád-kori: érdesített, korongolt, barnás perem-, oldal- és aljrész. Előkerültek szögletes, bográcsra emlékeztető kisebb peremek. Egy cserépen vízszintes bekarcolt egyenes vonal fut körül. Ennél majd' háromszor bőségesebb a késő középkori és újkori áru. Finomabb anyagú, szürke és barna-piros perem-, falés fenékdarabok figyelhetők meg, s fül töredékek is. Egy fehéres oldalrészen behúzott hullámvonal látható. Valószínűleg azonosítható egy-két kemence-/kályhaszem. 47. lelőhely (május 13.) Délkeleti faluszél, körcsatorna, Új-kút Illusztráció: 2. kép és 18. kép A