Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

36. lelőhely (május 11.) Északnyugati határrész, Kivételes-dűlő, Sarkad-ér Illusztráció: 2. kép, 4. kép, 11. kép 35/15, 12. kép 35/5, 16. kép, 17. kép, 18. kép B, 19. kép A-B és 20. kép A A telep-lelőhelyre akkor bukkantam, amikor átmentem a 33-as szám alatt leírt pontnál a kishídon a Sarkad-ér túlsó oldalára. A falu északi peremétől 6001100 méternyire északra, a Kántor-tanyától (juhászat) pedig keletre 300-400 m távolságra, a Sarkad-ér napnyugati partvonalán, 87-88 m tengerszint feletti magasságon helyezkedik el. Északon egy, az érmederbe torkolló csatorna határolja, délen összefügg a következő, 37. lelőhellyel. A középkötött (vályogszerű) föld félig ill. majdnem teljesen fedett volt, nehezen megfigyelhető. Gyomos, gazos, vadvirágos. A lelőhely észak-déli kiterjedésben 500x50 m körüli. Atipikus őskori kerámia szórványosan mindenütt előfordult (az újkőkori vagy a vaskori anyaghoz tartozhatnak). A középső neolitikum - AVK-Szakáihát időszak - leletei egy jól körülhatárolható, kis területen, a körzet középső régiójában, kb. 5-10 m átmérőjű foltban jelentkeztek (húsz-egynéhány cserép és tucatnyi paticstöredék). Bizonyos, egy-két objektum/gödör? felszínre került maradványai. Ezek az edénydarabok igen kopottak voitak a sokszoros forgatás következtében, pelyvás-törekes keverésűek, téglás/barnás színűek, vastagfalúak. Többségükben nagyobb méretű alkalmatosságokból való egyszerű oldaltöredékek, egy-két peremmel kiegészülve. Díszítés is megfigyelhető, két cserépen behúzott, párhuzamosan futó, ívelődő vonal/vonalak. Ehhez a korszakhoz sorolható egy obszidián szilánk-pattinték, melyet a lelőhely északi végében találtam. Elvileg a kőtöredékek némelyike - mint őrlőkő - is ezt a korszakot reprezentálhatja. A szkíta (-kelta?) telepnyomok ugyancsak a lelőhely közepén mutatkoztak, 100-150x50 m-es sávban. A leletanyag 15-20 darab edény-töredékből tevődik össze. Finom anyagú, korongolt, szürkés és barnás színű, különböző falvastagságú oldalakról van szó, talán szemcsés soványítású(ak)ról is. Kétségtelenné teszi a Latène azonosítást két apró, grafitos tartalmú cserép - az egyik a vaskori telep északi részéről. Bizonyos meggondolásból esetleg ehhez az emlékanyaghoz köthető néhány téglaszínű, római korinak látszó darab. A malom-/őrlőkövekből egy-kettő szintén kapcsolható a késő-vaskori telepmaradványokhoz.. Roppant érdekes majdnem tucatnyi, inkább aprószemű kaviccsal soványítot agyagból gyorsan forgó korongon készített, szürke tónusú oldal és egyenesen „vágott" aljrész, szokványos falvastagsággal: a 2-4. századra és az 5-6. századra - gepidák - egyaránt tehetők (?). A vaskori szálláshely körzetében gyűjtöttem ezeket. 10-12 darab cserepet Árpád-korinak tudtam meghatározni. Homokos anyagúak (korongoltak), szürkés és barnás színűek, vékonyabb és átlagos falvastagságúak. Egy szögletesedő perem - fazék - és néhány fenékrész mellett zömmel oldalak. Irodalom (a középső-újkőkori cserepekhez): Benner János-Bálint Alajos: A szakáiháti őskori telep. Die prähistorische Absiedlung in Szakáihát. Dolgozatok (a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Archaeologiai Intézetéből), XI. 1-2. (Szeged, 1935) 76-96. pp.; Goldman, György: Battonya-Gödrösök. Eine neolitische Siedlung in Südost-Ungarn. Egy neolit telep Délkelet-Magyarországon. Békéscsaba, 1984. (1985); Kalicz, Nándor-Makkay, János: Die Linienbandkeramik in der Gros-