Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

sen Ungarischen Tiefebene. Studia Archaeologica, VII. Budapest, 1977.; Raczky, Pál: Chronological Framework of the Early and Middle Neolithic in the Tisza Region. Neolithic of Southeastern Europe and its Near Eastern Connections. Varia Archaeologica Hungarica II. (Editor-in-chief Sándor Bökönyi) Budapest, 1989, 233-251. pp.; Siklódi Csilla: Az őskori leletanyag. Régészeti ásatások TiszafüredMorotvaparton. Szolnok Megyei Múzeumi Adattár, 32. Szerkesztő: Tálas LászlóMadaras László. (Szolnok, 1991) 21-63. pp.; G. Szénánszky Júlia: A korai szakáiháti csoport települése Battonyán. The settlement of the early Szakáihát group at Battonya. Archaeologiai Értesítő, 106. (Budapest, 1979) 1. 67-77. pp. 3 7. lelőhely (május 11.) Északnyugati határrész, Kivételes-dülő, Sarkad-ér Illusztráció: 2. kép, 4. kép, 7. kép, 16. kép és 17. kép A régészeti-topográfiai pont az előbbi, 36. lelőhely déli folytatásában található, a közeli tsz-istállóktól (Új Élet Tsz) északkeletre, 300-600 m-re. Ily módon a két jelenség-együttes egynek is vehető - pusztán technikai okai voltak a különválasztásnak. A 88-89 m tengerszint fölötti magasságú part délen promontorium-szerű térszínbe fordul, melyet a Sarkad-ér és a nyugatról beletorkolló erecske medre képez. A terep a helyszíni szemle időpontjában jól megfigyelhető volt, mivel a középkötött talajt szántották-boronálták/tárcsázták. Ám csupán úgy 50 m ill. 80100 m szélességben, ettől napnyugatra gyeptakaró húzódik. Az így L-alakú lelőhely hosszúságát 350-400 m-re becsültem, s rajta 30-35 darab leletet gyűjtöttem. Jellegtelen őskori (neolit vagy vaskori) kerámia mindenhol előfordult: perem-, oldal- és aljrészek, durva, törmelékes anyagúak és különböző színűek. Hozzávetőleg tucatnyi azon cserepek száma, amik a késő-vaskorra voltak tehetők. Elsőként kell említeni a korszakjelző, grafittal kevert anyagú - korongolt -, vastagabb, belül „fémes", kétoldalt drappos oldaltöredéket, melyet a „hegyfok" csúcsánál leltem. Volt néhány korongolt, finom anyagú, szürke-szürkésbarna árnyalatú, vékonyabbvastagabb oldalrész, az egyiknél jellegzetes háromsávos töréssel. Ide tartozhatnak a homokos-szemcsés, sötétes szürkés oldal- és fenékrészek. Ezek a Latène-leletek két ponton, a lelőhely északi felén és déli harmadában, 50-100x50 m-es és 50-70 m-es flekkben szóródtak, az előbbin tán kissé hamusabb földön, „sűrűbben". Nem tudtam azonosítani néhány homokos-kavicsos tartalmú, vékonyfalú, barnásszürke oldaldarabot. Rajtuk erőteljes korongnyomokat és karcolt egyes hullámvonalat figyeltem meg. Ugyancsak „kronológiai rejtély" egy aprószemcsés-érdes, hármasán tagolt törés-felületű vállrész, rácsos besimítással? Leginkább római császárkori vagy - miként a 36. lelőhelynél - kora népvándorlás kori datálásuk tűnik kézenfekvőnek. Az egyéb, igen gyér teleplelet sorából egy salakdarabot említhetünk. 38. lelőhely (május 11.) Északnyugati határrész, Új Élet Tsz (Fekete-tanya, juhászat), Sarkad-ér Illusztráció: 2. kép, 12. kép 38/8-12, 16. kép, 17. kép, 19. kép B és 20. kép A-B A lelőhely a községtől északnyugatra, a szélső lakóházaktól légvonalban úgy 2,5 km távolságra, a Fekete-tanyától keletre 800-900 méternyire, a Sarkad-ér itte-