Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

Néhány nap után folytattuk a munkát az A objektumnál. Elbontottuk az északi "konyhai" kemence sütőfelületét, hogy dokumentálhassuk az alatta lévő leletréteget. A platni vastagsága 3-4 cm volt. A sűrűn, szorosan egymás mellé rakott korongolt, szürke, besimított hálós és hullámvonalas díszű - Eggers C2D-C3, esetleg D1-2 korú - cserepek között, az északi oldalon salakrögök is előkerültek. A lelőhely terepbejárása alkalmával elsősorban az északi és a déli részen (a Gyepmester-telep közelében és a magaspartnak a műúttal való találkozásánál) figyeltem meg régészeti jelenségeket. Az előbbi helyen - mely pontról korábban már esett szó - négy-öt hamus foltot észleltem, zömmel gödör nagyságúakat (talán házat is?). Minek folytán lelet közvetlenebbül nem keltezte ezeket, így időrendi hovatartozásuk kérdéses maradt. Az utóbbi ponton kiszántott őskori - Körös kultúra vagy az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrája ill. Szakáiháti csoport-kultúra - objektumok, gödrök nyomai, leletei voltak láthatók. 1990. október 6. I. kutatóárok A objektum II. kutatóárok B objektum (8-9. kép) Folytattam az A objektum északi sütőkemencéjének bontását. A cserepek helyenként kétrétegűén voltak terítve. Ezalatt vékonyan, néhány mm-es vastagságban faszén-/pernyecsíkot, sötétes morzsalékos földet találtam, s csak ezután mutatkozott a szubhumusz ill. a sárga agyag. A fazekaskemencénél elbontottuk a többszakaszos dokumentálás (fotózás) miatt az objektumban hagyott nagyobb rostély darabokat. Előkerült néhány gepida cserép, közte bepecsételt díszítésű is, valamint allatcsont. Teljes egészében láthatóvá vált a kemence alja, a faszenes, pernyés réteg (mely összességében talán vékonyabb a korábban leírtnál és csak kb. 2-3 cm) - az elégett tüzelőanyag maradványa. Az aljrész főként a szájnyílás környékén égett vörösre, másutt kevésbé (inkább sárga agyag állagú maradt). Még ugyanezen a napon elkezdtük az I. kutatóároktól délre eső két folt közül a Baghy-major felé elhelyezkedőnek a föltárását. A 3-4 méter átmérőjű telepnyomnál egy nyugat-keleti irányú kutatóárokkal indítottunk, mely a szokásos méretű volt. A kb. 30 cm-es ekejárta humusz alatt világos szürke, hamus kultúrréteg jelentkezett. Már belőle tipikus 5-6. századi szürke, szemcsés keleti germán fazékrés 'ek jöttek elő. 1990. október 7. II. kutatóárok B objektum Azután, hogy elkészült a szelvény, hozzáláttunk az objektum kiásásához. Az északi részen kezdtük, hol meglehetősen laza, hamus, faszenes, paticsos volt a betöltődés, benne tömörebb, humuszosabb blokkokkal. Itt néhány díszkerámia darab mellett malomkövet, salakot, lenyomatos paticsrögöket, ismeretlen rendeltetésű vastárgyat, állatcsontot, kagylót, faszén darabokat és halcsontokat (pikkely, kopoltyú, szálka, stb.) leltünk. Ezek a leletek döntően a fölső 30 cm-es rétegből kerültek ki. Továbbvíve a gödör feltárását, kiderült, hogy az jó három-négy ásónyom mélységű; tehát alja lejjebb van, mint általában a házaké. Ennek ellenére az oldalfal és a fenék inkább szubhumusz-szerű, "piszkos" sárgás agyag volt, még mélyebben is.