Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

A keleti oldalon rátaláltunk egy kemencére, melynél a további bontásig kérdés maradt, hogy miféle konstrukcióval állunk szemben: teljes egészében földbevájt, vagy pedig félig megépített tüzelőberendezéssel. Az objektumrész északi falát a szájnyílásnál el is ástuk kissé, ám problémamentesen rekonstruálható volt. A nyílás előtti térségben, úgy 60-80 (max. 80-100) cm-es körben a padlón feketés, faszenes réteget figyeltem meg, mely láthatóan a kemencéből kikotort, elégett tüzelőanyag maradványa. Ezen a helyen nagyobb, besimított díszű cserepet is találtunk. A kemence körüli töltelékföld és maga a kemence pecsételt edénytöredékeket, fazékrészeket, néhány szarmata kerámialeletet, nagyobb salakdarabot és egy vas tárgyat tartalmazott (ez utóbbi a korábban említett töredékkel talán együtt vaskos, ívelt, hegyes eszköz volt). Eredeti naplóm szerint az objektumban vagy annak környékén kelta cserép is előkerült. Röviden szót érdemes ejteni az összegyűjtött kisebb díszkerámia-együttesről, a benyomkodott ékítésű szürke és barna színű cserepekről. Egyes minták szokványosak: bordákkal kitöltött mezejű hasáb és rombusz. Emellett azonban előfordult egy olyan apró, elnyújtott rombusz formájú, bordás ornamens - emlékeztetve távolról a Keilstich-re/ékvésésre -, mely kiváltképpen ritka (egyedülálló?) a gepida kerámikában. 1990. október 9. II. kutatóárok B objektum Az A objektum (fazekasműhely) visszatemetésénél a hányóból besimított díszű cserepek és néhány kézzel formált kerámiadarab jött elő. Folytattuk a B objektum sütőkemencéjének bontását. Hozzávetőleg méter átmérőjű és kör alakú volt. Az előző napon tett megfigyelések leírásánál már említettük, hogy nem volt egészen világos a konstrukció. Most erre próbáltunk biztosabb információkat nyerni. Egyértelműen bontakozott ki a gödör északkeleti sarka, melyhez szervesen kapcsolódott az égett kemencefal. A másik oldalon is hasonló volt a helyzet. Itt meg lehetett figyelni, hogy a tüzelőberendezés tenyérnyi széles fala élénk sárga agyag, nem olyan, mint a gödörfal. Ez kb. 20 cm magasságig maradt épen, a sütőfelülettől számítva. A szájnyílás úgy 30-40 cm szélességű lehetett, magassága és formája megfelelhetett a korszakból ismerteknek. A kemencefal 3-5 cm vastagon színeződött élénk vörösre, s a belső oldalon kitűnően érzékelhető volt a tapasztás. Durva, ferde elsimítások, ujjnyomok utaltak erre, elsősorban a keleti részen, max. 0,5 cm vastag rétegen, mely leválasztható volt. Ez halványabb, fakóbb színt nyert, s nem oly élénket. A sütőfelület nem volt ép, hanem kisebb-nagyobb, max. skatulya méretű, 0,5-1 cm vastag darabokra töredezett, s inkább csak omladékként dokumentálhattuk. Ezeken a sütőfelület-rögökön jól látszódtak azoknak a cserepeknek a lenyomatai, melyeket a kemence aljára raktak, de amelyeket, a jelek szerint, ki is szedtek onnan. Néhány edénytöredék, jellegzetes érdes gepida fazékrész "in situ" maradt a kemence oldalfalba vájt részében, a keleti fertályon. Ezek halvány vörös, barnás színűek voltak, ami leginkább egy másodlagos (kiégéssel, a tüzelőberendezés használatával függhet össze. Mindent egybevéve cca. 2-3 cm vastag platni rekonstruálható - a cserép- és a sütőfelület-réteggel -, ami alatt az agyag még úgy cm-es sávban színeződött. A már említett "in situ" kerámialele-