Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

23. lelőhely (május 8.) Északnyugati határrés/, Sarkad-ér, kishíd Illusztráció: 2. kép, 3. kép, 14. kép 23/4, 15. kép, 16. kép és 24. kép 1 Az adatfölvétel helye a község templomától mérve légvonalban 4,9-5 km-nyi távolságra van ott, ahol a faluhatárként is szolgáló, délről érkező földút elhagy egy erdős sávot. Itt kis hídon lehet átmenni a Sarkad-ér (ill. Sarkad-éri főcsatorna) 100-150 m széles, nádasos-szittyós-zsombékos medre fölött. A környezet fedett, gyepes, megfigyelhetetlen, 88-88,5 m tengerszint fölötti magasságú. Régészeti leleteket a földúton és az amellett futó, nem túl mély árok falában lehetett gyűjteni, kb. 50 m hosszan. Valamivel több mint tucatnyi tárgyat szedtem össze, tíz darab cserepet, paticsot és állatcsontot. Előbbiek közül némely teljességgel meghatározhatatlan, jellegtelen őskori edénytöredék volt (az egyiken az ún hurkatechnika nyomával?). Előfordult néhány szemcsés, barnás színű oldal (és aljrész is?) - eldönthetetlen, hogy korongoltak vagy kézzel formállak. Ezeket föltételesen szkítának tarthatjuk. Akadt egy korongolt, szemcsés, barnás, vékonyabb falú oldal befésült vízszintes vonalakkal díszítve, mely talán késő népvándorlás kori vagy kora Árpád-kori (-honfoglalás-kori). A dűlőút napkeleti oldalán húzódó árok rézsűs keleti falában, épp az érpárt magasságában sírhelyet találtam. A szakadó csatorna-partélen a nyomokból ítélve marhacsorda/-gulya járása során taposódott ki az urnafészek. A cserépkupac után bontva előkerült egy agyagedény, közvetlenül 20-30 cm-re északra pedig a kalcinált csonthalmaz. A nagyméretű tál leborítva, aljával fölfelé, vízszintesen helyezkedett el, a gyep szintje alatt úgy 15-25 cm-re - kétharmada/fele maradt „in situ". Az égett csontkupacra kb. 25-30 cm mélységben leltem; kerek-ovális, 20-25x15-20 cm-es felületen két-három ujjnyi vastagságban. A hamvasztásos temetkezésnek a fekete, „zsíros" humuszban nem mutatkozott foltja. A csekély mélységben lévő jelenség-együttes (temető?) nyilván amiatt maradt érintetlen, hogy a gyep sohasem volt föltörve. Az edényből 41 darab nagyobb fragmentumot gyűjtöttem össze. A széles, lapos tál jól iszapolt (kvarcos-csillárnos), kövér agyagból - gyorsan forgó fazekas-szerkezeten készített, szürkésbarna tónusú, „tompa fényű", kvázi polírozatlan. A belső oldalon és kívül a fenékrészen a korongolás bordái, nyomai figyelhetők meg. Formája fordított csonka kúp talpkoronggal, befelé megtörő, hornyolt szájrésszel, lekerekedő peremmel. A tál magassága 11,5 cm, talpátmérője 9 cm, peremátmérője 30 cm. A talpkorong magassága úgy 0,5 cm. A falvastagság 0,7-1,7 cm. A szórthamvasztásos rítusú sír kora az i.e. 5-4. század (Latène A-B) lehel leginkább. 24. lelőhely (május 8.) Északnyugati határrész, Sarkad-ér (Sarkad-éri-főcsatorna), kishíd Illusztráció: 2. kép és 3. kép Az ősi településhely a 23. ponttól északkeletre, hozzávetőleg 150 m-re kerüli elő, a kis híd túlsó oldalán, a Sarkad-ér északi partján épp olt, ahol a nagyiváni, a tiszaörsi és a tiszafüredi határ találkozik. A terület puszta, legelő, így megfigyelhetetlen. Régészeti leleteket a 88-88,5 m tengerszint feletti magasságú szakadó part-