Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

alacsonyabb növésű fákkal, facsoportokkal. A kurgán (amennyiben az) 40-50x3040 m alapterületű, kissé ovális, cca. 94 m tengerszint feletti magasságú. A dombhátból csak 2-3 m-nyire, a mezőségi terület felől értelemszerűen ennél pregnánsabban kiemelkedik. Kontúrja alig állapítható meg, a nyugati oldalon valamiféle pusztulás nyomait konstatáltam - mindenesetre nem eredeti formájában maradt az utókorra. Mint már utaltam rá, kérdés, vajon régészeti objektumról van-e szó. 21. lelőhely (május 8.) Nyugati határrész, Harmadik-dűlő, Közös-legelő (ld. erre föntebb), közigazgatási határ Illusztráció: 2. kép, 3. kép, 21. kép és 23. kép 2 A lelőhely az imént leírt 20.-nak közvetlen szomszédságában, attól délre 80100 m távolságra fekszik. Földrajzi-topográfiai adatai összességében azonosak is azzal. Ama kiegészítéssel, hogy tőle napkeletre „mocsaras" mélyedés/teknő terül el. A földtani-geomorfológiai-talajtani szempontból homokbuckás (-löszös) - és ennek megfelelő talajú, humuszrétegű - hátság tetején álló kunhalom (itt is probléma az archeológiai vonatkozás) határozottan ovális alapformájú, 100-120x40-60 m méretű. A „sztyeppes síkság" felől tekintve úgy 8-9 m - de inkább csak 7-8 m magasra emelkedik, abszolút magassága a tengerszint fölött 95-96 m között van. Az impozáns „fölapiramis" körvonala - már amennyire a sűrűbb növényzettel, fákkal-cserjékkel való fedettsége megállapítani engedte - lekerekedő kúpos. Csúcsán bolygatásokat, beásásokat láttam. Irodalom (természet-földrajzi vonatkozásban): Stefanovits Pál: Magyarország talajai (2., bővített, átdolgozott kiadás). Budapest, 1963.; Borsy Zoltán: Geomorfológiai megfigyelések a Nagykunságban. Geomorphological observations in the Nagykunság region. Földrajzi Közlemények, új folyam XVI. (XCII.) Budapest, 1968. 2. szám 129-151. pp.; Közép-Tiszavidék, in: A tiszai Alföld. Magyarország tájföldrajza, 2. Szerkesztették: Marosi Sándor és Szilárd Jenő. (Budapest, 1969) 67-141. pp.; Vadász István: Tiszaörs természeti viszonyai. Tiszaörs. Tanulmányok a falu múltjából. Szerkesztette: Szabó István. Debrecen, 1992. 9-26. pp. 22. lelőhely (május 8.) Nyugati határrész, Nagyiván és Tiszaörs közigazgatási határa Illusztráció: 2. kép és 21. kép Az archeológiai pont a falutól, annak templomától 3,8-3,9 km távolságra északnyugatra lett lokalizálva, a 19. lelőhelynél kezdődő dombvonulat déli záródásától 250-300 m-re, a föntebb leírt tumulusztól (21. lelőhely) kb. 350 m-re. A talajt borító növényzet is azzal egyező. A hát nyugati oldalán földút fut. A halom ovális, alapformáját véve, keresztmetszetben pedig határozottan kúp alakúnak tűnt. 6080x40-60 m átmérőjű, 95-95,5 m tengerszint feletti magasságú, relatíve 6(-7) méternyire fut környezete fölé. A tízezres szintvonalas-domborzati térképen tetején háromszögelési-magassági pont van jelezve. A jelen, valamint az. előző, 19-20-21. lelőhely (halmok) és a mostani közigazgatási határ egybeesése - ld. még ehhez a 25. és a 29. pontot - kitűnő „iskolapéldája" a középkori-újkori faluhatár-meghúzásnak, határjárásnak.