Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

Irodalom (a kelta leletekhez, de telepanyag-összefüggésben): Cseh János: Egy kelta lakóház a Közép-Tisza-vidékről (Tiszafüred-Tiszaszőlős - Adalék az alföldi késő-vaskori farmok ismeretéhez). Jászkunság, XXXVI. évfolyam, 6. szám (Szolnok, 1990. december) 58-74. pp.; Goldman György: Késő La Téne-kori település Csongrád határában. Eine spätlatenezeitliche Siedlung in der Stadtumgebung Csongrád. A Móra Ferenc Múzeum Evkönyve, 1971. (Szeged, 1974) 2. 53-61. pp.; Korek József: Kelta edényégető kemence Ózdon. A Herman Ottó Múzeum Evkönyve, II. (Miskolc, 1958) 79-82. pp.; Kriveczky Béla: A késő-vaskori (kelta) telep. Régészeti ásatások Tiszafüred-Morotvaparton. Szolnok Megyei Múzeumi Adattár, 32. Szerkesztő: Tálas László-Madaras László. Szolnok, 1991. 65-96. pp.; Patay Pál: Késővaskori ház Ácsán. Une maison du deuxième âge du fer à Acsa. Folia Archaeologica, XI. (Budapest, 1959) 39-45. pp. 17. lelőhely (május 8.) Északnyugati határrész, Sarkad-ér, őrsi (aszfalt)út Illusztráció: 2. kép, 3. kép, 9. kép 17/4-5, 16. kép és 19. kép B Az ősrégi település-helyet a község peremétől északnyugati irányban 3,7-3,8 km távolságra, a szélesebb, vizenyős, náddal sűrűn benőtt, nyugat-keleti nyomvonalú Sarkad-értől délre, a Tiszaörs felé vezető portalanított út északi oldalán közvetlenül találtam. Ez a pont részben egy, az említett érhez kapcsolódó kiöblösödés, horhos délkeleti partja, s egy kiemelkedés északi vége. A tengerszint fölötti magasság 89-90 m. A lelőhely a következő, 18-as számmal jelölttel együtt alkot egy települést, melyet az. aszfaltút metsz. A terep fedett, „pusztás'Vgyepes, szerencsére kisebb-nagyobb felületen kikopott, „csupasz", szakadozott részekkel. A leleteket ezekben a lapályokban és a műút menti mélyebb árok falában gyűjtöttem. A telepen egykoron állott házak falazatából maradtak ránk a piros és szürkés, nád- és gerendalenyomatos patics darabok (ötöt szedtem össze). Találtam egy 3,5-4 cm átmérőjű, úgy centiméternyi vastag, kerek, átfúrt (orsó?-)korongot, mely világos szürkésbarna színű homokkőből faragott. Talán Hallstatt D-Latène A-B-Ci korú, ahogyan közel tíz darab cserép. Ezek egy része finomabb anyagú, korongolt, szürke és barna, átlagos falvastagságú oldal és olj, melyek között van polírozott, réteges törés-felületű, vízszintes karcolt vonallal díszített is. Ide sorolható - vagy Árpád-kori? - néhány homok-/kavics-szemcsés, szürkés-barnás oldal. A gyűjtött leletanyagban akad két bizonyosan bronzkori cserép fényezett, barnás felülettel; az egyik falrész, a másik pedig fenékdarab. Vaskosabb kivitelűek. Jelleg nélküli közel tucatnyi durva, különböző árnyalatú kerámia-töredék. 18. lelőhely (május 8.) Északnyugati határrész, Harmadik-dűlő, Örsi (aszfalt)út Illusztráció: 2. kép, 3. kép és 16. kép Az archeológiái-topográfiai körzet az előbbi, 17. lelőhely folytatásában, a portalanított mellékút déli oldalán helyezkedik el. A már említett „magaslat" észak-déli irányban keskeny-hosszúkás, úgy 250-300x30-50 m kiterjedésű. Délkeletről gyepes, zsombékos mélyedés, nyugatról egy déli irányból a Sarkad-érbe futó vízfolyás ill. annak medre határolja. A hát környezete fölé 1-1,5 méternyire emel-