Cseh János: Régészeti tanulmányok a Közép - Tisza-vidékről (Tiszai téka 4-5. Szolnok, 1993)

korig terjedő időszakra tehető. Durva, törmelékes anyagú oldalrészek, színük a jellegtelen leletekkel egyező. 4. lelőhely (május 7.) A lelőhely Hajdú-Bihar megye területére (püspökladányi kerület, Nádudvar - ám tízezres térkép hiányában) esik, Nagyiván keleti határától úgy 2,5 km-re, a Sarkad-csatorna mellékére. Attól délre kb. 100-150 m-re fekszik. A kurgán kör alaprajzú, hozzávetőleg 50 m-es átmérővel. Relatíve 4-5 m körüli magasságú, kontúrja kúpos. Tetején magassági-háromszögelési pont (betontömb) található. A halom bolygatatlan, ép, oldala szántóföld. Tőle nyugatra néhány 18-20. századi fekete kerámiát, besimított cserepet leltem. 5. lelőhely (május 7.) Délnyugati határrész, Első-dűlő, tiszaörsi műút Illusztráció: 2. kép, 6. kép 5/3-6, 18. kép A, 19. kép A és 20. kép A A régi települési helyet a falutól nyugatra, a szélső lakóépületektől úgy kilométernyire találtam, az Első-dűlő délnyugati sarkában, a Nagyivánból Tiszaörsre vezető műúttól északra, s napkeletre egy észak felé vivő dűlőúttól. A pont a tízezres térképen jelölt Dögháztól kb. 200 m-re esik. Ezen a részen egy keletre tekintő „promontorium"-szerű földnyúlvány van, mely max. 90-91 m tengerszint fölötti magasságú. Ezt a „hegyfokot" északkelettől délnyugatig terjedően gyepes, vizenyős, nádasos mélyedés veszi körül. Amikor a lelőhelyen jártam, a középkötött (ill. lazább) talaj szántott-boronált volt, tehát régészeti szempontból ideális, jól megfigyelhető. A telep kiterjedése lényegében egybeesik a nyúlvány nagyságával, hozzávetőleg 150x100 m. A jelenségek súlypontja a „Promontorium" keleti részére, egy kb. 30-40x20-30 m-es felületre esett, ahol átlagos sűrűségben gyűjtöttem leleteket. A talaj kissé elszíneződött volt, szürkésebb, hamusabb környzeténél. Ezen belül igen-igen halványan, bizonytalanul konkrét objektumnyomok is láthatók voltak néhány m-es átmérővel, több lelettel. Összesen úgy 40 darab régészeti tárgyal csomagoltam, a kerámika mellett követ és reprezentatív oszleológiai anyagot. Náhány, föltételesen őskorinak mondható kerámia-fragmentumot leszámítva valamennyit római császárkorinak tudtam meghatározni. Első helyen a ritkább típusokat említem. Egy megvastagodó peremű töredék Drag. 37 formájú terra sigillata (nyugati import?): finom anyagú, gyorskorongolt, kívül-belül vékony élénk piros mázzal - engobe-bal - bevont. Kopott, díszítetlen. Gyűjtöttem egy korongolt, szemcsés, szürkésbarna színű, vaskos, vízszintesen „vágott" peremű edényrészt, melynek külső oldalán besimított egyenes vonal fut. Kora is, típusa is kérdéses, talán valamilyen bogrács 'agy tálszerű alkalmatosság lehetett. Az anyag zöme jól iszapolt agyagból lábbal hajtott korongon fölhúzott, döntően szürke, esetleg téglához hasonló tónusú háztartási eszköz. Az oldalfalak átlagos és terjedelmesebb vastagságúak. A néhány aljrész közül egy talpkorongos. Egy perem kihajló és duzzadt. A felület-kezelesnél megfigyelhető a polírozás, de matt cserepek is előf rdulnak. Talá'unk példát az oldalfal tölcsére átfúrására. Két besimított díszítés í dénydarabot teltem; egyiknél a vállrészen hullámvonalat, a másiknál függőleges, „sikált" sávokat helyezett el a fazekas. Egy-