Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

József nemcsak magának, idegennek is. Sző még Török Julcsa (Kiss Lajosné) és a fiatal Gál Józsi is. Résziben is, felibe, a szövő adja a fonalat, a másik adja a rongyot és feles. Pénzért is szokták, én nem szoktam pénzért. Aki sokat sző, elviszi Füredre a piacra. A poroszlaiak szoktak leginkább asszonyszőtte vásznat eladni. Adatközlő: Makó Ilona, sz. : 1899. 7. Laposkötel szövőn vízhordókötelet szőnek. Ezelőtt messze jártak a kútra. Egy asszony három korsót is felkötött a nyakába, ahhoz használták a vízhordókötelet. Ezen a laposkötel szövőn meg lehet 50 métert is szőni. Van hozzá lapocka, ezzel verjük. (A század elején már nem használták, az ura nem is ismerte és az asszony 1912-ben csináltatta meg vele:) Én rajzoltam meg ceruzával, hogy milyen volt és az uram aztán meg tudta csinálni. A szövést ketten végzik, egyik asszony rángatja, a másik meg veri és fogja, mert hosszú. Édesanyám ráütött a lapockával a másik asszony kézire, olyan gyorsan szőtt. — Gatyamadzagot, kantárt,

36 ruhaszárító madzagokat szőttek rajta. (Volt egy eszköz, de már teljesen kiveszett a használatból:) a riszáló orsó, ezen házicérnát készítettek, riszáltak rajta. Adatközlő: id. Császár Lajosné, sz. : 1889. 8. Tüllhimzés, goblen, horgolás, necc, kötés, ezt mind tudom csinálni. 1941-ben volt itt egy nő Pestről, Vízi Imréné iparművész, az tanította. Nyolcan tanultunk, de csak ketten csináljuk. A többiek is dolgoznak, de csak maguknak, ha van anyaguk. Szeptemberben jöttek a pestiek, itt voltak decemberig, az asszony még tavasszal is visszajött. Akkor annyi munkájuk volt, hogy minket is tudott foglalkoztatni. Csak hárman voltunk fizetettek, mint inasok, de nyolcan, kilencen dolgoztak még. 1944-ig Miskolcra dolgoztunk üzletbe, de háború után kitanultam a varrást, azóta nem foglalkozom vele. Sokáig nem lehetett anyagot kapni, azért tanultam ki a varrást. (A termékek:) Tüllhimzés: ágyterítő, függöny, asztalterítő, kisebb terítők, szekrénycsík, párnamotívumok. Goblen : képek, meg párnák. Kötés: kesztyű, sál, sapka, pulóver, kendő, szoknya, zokni, harisnya, kombiné. A faluba is dolgoztunk, de nagyon keveset : egy-egy párnamotívumot vagy terítőt. Hozott anyagból, pénzért. A pamutot legtöbbet mi adtuk hozzá. Ha üzletbe dolgoztunk, kaptunk anyagot. Ledekázták és ugyannyit kellett visszaküldeni. Magunknak is dolgoztunk. Az anyagot vagy Pestről, de amit meg lehetett venni, Füredről vettük. Ami ebből megmaradt, azt adtuk az igariaknak, ha rendeltek. Az igari népnek nem telik ilyesmire, ez nekik drága. Viziné maga csinálta a mintákat, azokat tanultuk meg, de az üzeltből is küldtek. Magunk nem csináltunk mintákat, nem volt rá szükség. Adatközlő: Tóth Jolán, sz. : 1931. Háziiparosok 1949-ben: Csuhé — Bozsik Jolán, Emődi Eszter, Emődi Sándor, Kálmán Klára, Kollár Lajosné; Horgolás — Mályi Katalin; Csipkeverés — Tóth Jolán és Tóth Sári, mindketten K. Tóth Márton lányai.