Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

Pásztor mesterkedés Tiszaigar határában jelentős volt a legelő területe, amit főleg a középés nagybirtokosok hasznosítottak. Ebből következik, hogy a nagyszámú állat mellett több pásztort is foglalkoztattak és véleményünk szerint a település kézművességének bemutatásakor figyelembe kell venni az ő háziipar jellegű tevékenységüket is. Néprajzi irodalmunk ebből inkább a művészeti szintű és értékű munkákat helyezte előtérbe,

37 mi azonban arról a pásztori mesterkedésről kívánunk adatokat közölni, amelynek célja az állati bőr saját célra való felhasználása volt. Adattár 1. Marha és lúbőrt (szokott kikészíteni). Itt van ez a nagy jószág ós ha bűrt akar lopni az ember, akkor a hasán hasítjuk fel és onnét hasítunk ki a szegyitül a tőgyéig. De vigyázni kell, hogy ne vegyék észre, mert a bűrt akkor hiányosnak nevezik. A bűrt mészbe teszik, ha kivették, beszórják timsóval meg sóval, abban megint ázik vagy nyolc nap, míg teljesen el nem olvad a só rajta. Akkor kezdik a bűrt megpuhítani vagy V alakú vason, vagy szegen, vagy patkón. Egy gerendára felakasztjuk a patkót vagy a vasat, a bűrt áthúzzuk rajta, Ez a bűrkíszités, vagy gamólás, de gamólni csak a szűcsök szoktak. Mink a két végin megfogjuk a bűrt és húzogatjuk. Fiatal bornyú hasiját egy deszkára felszegezik, fahamuval vagy árvaganéj

38 hamujával leszórják, egy karónak a végit ék alakúra kihegyezik és avval szurkálják, dörzsölik, míg legyön a szőr rulla teljesen. így a bűr teljesen a maga színiben marad, fehér lesz. (Télen ostorfonással foglalkozik. A háború előtt 10—12 pengőt kapott egy ostorért nyéllel együtt. Most nem tudja, mi lehet az ára. Van nála egy ostor, karikás, a nyele színes berakással díszített. Azt mondja, ez 1032-ben félbe maradt, de a színes minta anyagát egy régi ostronyélből szedte ki.) Régen, a háború előtt voltak ezek az urasági pásztorok, ezek nem értek rá megfonni az ostort. A községi pásztor, mint ón is voltam, mink csináltuk. Akkor el tudtam adni, de a földosztás után már nem kellett (mert megszűnt az urasági pásztorkodás). (Láttunk a bikaistállóban egy vödröt, benne bőr volt, amire a következő magyarázatot adta:) Csávázó vödör, benne ostornak marhabűr, meszes vízben. Belenyomó súly (egy lat)

39 nyomja le, a végire van kötve a gamolólovas. A bűr 8—10 napig ázik. Ha kivettem, legyün a szőr róla. Egy kaparóvassal szedem le. Három napig tiszta hideg vízben, négy napig timsóba és házisóban ázik. Akkor kezdődik a húzás, a puhítás. A gamózó vasat felkökötöm a gerendába, így vagy úgy fordítom és a bűrt húzgálom rajta, míg meg nem puhul. (A gamózó vas: egy patkó, amit a kovács a két végén egy vaspánttal összekapcsolt.) Felhasigatom késsel. Ezt a kést nem használom másra, csak herélésre. Akkor jön a fonás. Hasival kötöződik a nyaka (az ostornak). A hasit úgy használja az ember, mint a cérnát. (A hasi egy ovális alakú bőrdarab, amiből körben haladva vágják ki a szíjfonalat.) A hasit bevizezzük és ha megszáradt, olyan kemény, mint a csont. Az ostornyélen a futószíjak is hasiból vannak. A hasi a növedék jószágokból (azok hasalji bőréből) adódik. Adatközlő : Csorba Gábor bikás.