Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

EGYÉB IPARI JELLEGŰ TEVÉKENYSÉGEK Salétromos, szappanfőző, tőzegvető A múlt században volt egy iparág Tiszaigaron, a salétromfőzés, amelyről a hagyomány is alig tud már felvilágosítást adni. Ennek az az oka, hogy a salétromfőzők nem helybeliek, sőt még csak nem is magyarok voltak. 1834 és 1865 között öt salétromost említ az anyakönyv és valamennyi idegen nevű (Bullova, Cseszlár, Salbó, Ráska, Bógyis), kettőnél pedig meg is említi, hogy sziléziai, illetve ,,bukovetzi" lakos. Ketten közülük Igaron haltak meg, az egyik 12, a másik 17 éves korában, tehát fiatalkorúak is voltak a salétromfőzők között, de az is lehet, hogy családdal együtt jöttek és dolgoztak itt. A hagyomány szerint kovártélyh&n laktak a házaknál és a Nagytó partján kapar gatták a salétromot, majd katlanokban ugyanott főzték ki. Két salétromos — 1864-ben és 1865-ben —• házasságot is kötött Igaron, de nem helybeli, hanem mezőberényi, illetve cserépfalusi leánnyal. A salétromfőzés mellett vegyipari jellegű még a gyertyaöntés és a szappanfőzés, melyeket Tiszaigaron is gyakoroltak. A gyertyaöntés nem önálló mesterség volt, hanem háziipari tevékenység, amit néprajzi irodalmunk háborús években szükségmegoldásként ismer. A gyertyának szánt belet nádszálba fűzték be, teleöntötték meleg, képlékeny faggyúval és ha ez megfagyott, a nádat lefejtették róla.

29 Az ugyancsak házimunkának ismert szappanfőzésnek azonban már specialistái jelennek meg a faluban. Ide sorolható még a tőzegvetés is, amelynek segítségével tüzelő- és fűtőanyagot állítottak elő. Adattár 1. Kocsi Mari nénit, Mosolygó Terézt, meg Ratkai Józsefnét is el szokták hívni szappant főzni. Van, aki ad egy darab szappant, vagy meghívja ebédre. Ha van szappanja és nincs ráutalva, nem fogadja el. Szabó Istvánné, Varga Lívia nagyon érti, el szokott menni, ha hívják. Porral és szódával is érti (a szappankészítést). Adatközlő: Szabó Erzsébet, sz. : 1912. 2. (Tőzeget 1940 körül vetettek utoljára, egyes helyeken még ma is van és csak akkor használnak el belőle, ha szükséges. Szele Sándornénál a tőzeget az ambitus bekany arjában, a kutyalyuk felett tartják.) A tőzegszarvast (trágyadomb) egy ember hányta szét villával, lelapogatta a villával egyenlőre. Lányok, asszonyok, gyerekek, meg ha ember is volt, taposták. Adatközlő: Szele Sándorné, sz. : 1885. 3. (Tőzegvetés:) Elkezdjük már decemberben. Külön rakjuk a marhaganéjt, két-három naponként szedjük ki, hogy jól összeérjen. Télen havat há-