Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

két szál megy együtt és úgy fonja tovább. A csűrök maga ligy van fonva, mint a szár. A csűrök a kocsi hámfájára kerül, az estráng vége meg a hámcsűrökbe. A keresztág az, amivel a lovat fékezni szoktuk. Először megcsinálom a fonalat szurokkal, négy szálat összeveszünk, erősen összesendergetjük, hogy ne bomoljon széjjel. Azután befűzöm a tűbe (suszter tű) a fonalat, a keresztágat beteszem a csikóba, oszt varrom. A csikót a térgyem közé fogom. Végig kettős fonallal varrom, viszőtéssel. A hámon csak viszőtéssel. A csikót egy idevaló öreg ember csinálta nekem. Látta, hogy kínlódok ezzel, azt mondta, majd csinál nekem egy csikót. Csendőr volt. A mester sokat kér érte, egy ilyen varrás 5 forint. így magam megvarrom. Nyáron sokat kell varrni, mert sok a légy, a jószág elszakítja a szerszámot. (További szerszámok még:) az ár. A cifrázás azért van az áron, mert így nem csúszik ki az ember markából. A régi módi ez, saját gyártmányom. A mestereknek nem ilyen van. A végin gomb van, hogy ne csússzon ki a markából. Kétfajta ár van, vastagabb és vékonyabb szerszámra. Ezeket magam reszelem esernyődrótból. A lenfonalat itthon csinálják az asszonyok finom szálából, hogy erős legyen. Van két-három tűm, mikor megveszem, meg szoktuk ödzeni. Egy lámpát meggyútunk, megmelegítjük, oszt mög van az ödzés. Millinkónak hívták azt a mestert Füreden. Még gyerek koromba bementem hozzá szórakozni, néztem mit csinál, oszt elsajátítottam. Elloptam tőle a tudományát. Csak a suszteroktól nem tudom ellopni. Nem áll rá a kezem. Ahho gyakorlat kell, nem úgy mint a szíjgyártó mesterséghez. A szerszámot a suszterek reparálják. A legjobban érti Tót Béni. Beadta a címtábláját. Nagyon ügyes mesterember, meg szép munkája van neki. Én csak Béninek szólítom, a fiatalabbak : Mester úr! Adatközlő : id. Csorba Dániel gazdálkodó, sz. : 1889. 2. (A kötélverést) csináltam, de már nem állom a porát. Nagy pora van a kendernek! Mikor vettem kötőféket, bementem Füredre a köteleshez. Amit egyszer megláttam, megcsináltam. Ha nem is olyat, mint a valóságos mester, de megcsináltam. Olyan finom nem volt soha, mint a kötelesé, de nem szabadult el róla a jószág. (Készítmények:) Csak olyan négy szálas-köteleket (csináltam). Egyszerre van négy szál, oszt azokat úgy sodorja össze. Jó kenderbül. Az, ami hosszúszálú, nem szakad el. Mer annak is van salakja, a csepú. Ha egy rudalló-kötelet (készít), ahhoz kell 40 méter fonalat felereszteni. Kétfelé veszi, megint összehajlítja, oszt abból lesz egy hatöles kötél. Mert ha sodorja, rövidül. Úgy is lehet ereszteni, hogy a kender nincs megkallózva, de úgy is, ha már megvan. A kallózatlan még erősebb, mert még benne van a java-rossza. Még hosszabb szárú. Mennél hosszabb szárú, annál erősebb. Kigerebenezi az asszony és lehet ereszteni. A csepűből csak hitvány kötelet, bornyúkötelet lehet ereszteni. Ha ki van gerebenezve, abból lehet finomabb kötelet: dohányzsinegnek, pakolóspárgát, suszterfonalat, kötőféket ereszteni. A kötéleresztő neve bolha. Adatközlő: id. Fodor Péter (sz. 1874) gazdálkodó. A debreceni határban született, 1907 óta lakik Tiszaigaron. Szíjgyártók 1949-ben: id. Csorba Dániel; Tót Benjámin cipész; Oláh István, aki Tiszafüredről szokott kijönni tavasszal és itt dolgozott a házaknál. Kötélverők: id. Fodor Péter, sz.: 1880; Mann Lajos; Udvarnoki Bálint.