Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

ÉLELMEZÉSI IPAROK Molnár Az élelmezési iparok legfontosabbika, a molnármesterség Tiszaigarnak csak a múltjában szerepel. Ma egyetlen malom sincs a község területén, a múlt század folyamán azonban a malmok és molnárok jelentős szerepet játszottak a falu életében. Az egyházi feljegyzések 1831-ben adnak hírt az első molnárról, aki ebben az évben hal meg 64 éves korában. A bejegyzések szerint 1830 és 1870 között 20, 1870 és 1006 között pedig 14 molnár működik Igaron. Nemcsak a feljegyzések, hanem a hagyomány is arról tájékoztat bennünket, hogy ebben az időben a molnárok ácsmunkával is foglalkoznak. Az anyakönyvben a foglalkozást ilyen kifejezésekkel jelölik: molnár, faragó molnár, molnár és ács. Az egyházi számadáskönyvek valamivel bővebb felvilágosítást nyújtanak a hajdani faragó-molnárok működéséről. 1850-ben Kocsi István két ajtófelet készít a paplakhoz, 1854-ben Nagy István molnár temetőkaput készít. 1854-ben Molnár József egy házi magtárt ácsol, de a faragómolnár a házépítéshez szükséges ácsmunkát is elvégzi: 1852-ben Nagy Józsefnek a „papiakon tett ól felrakásáért", 1866-ban ugyanennek a „paplakon tett felrakásért", 1865-ben pedig Lovász Jánosnak „az oskola csinállásáórt" fizetnek ki összegeket. Ezeken kívül a molnár a mai fűrésztelepi munkát is elvégezte: 1868-ban Lovász Jánosnak „szálfák lécznek s' deszkának elfűrészelésért" utalnak ki 3 forint 30 krajcárt. A hagyomány adatai kiegészítik ezeket a hiányos és szűkszavú feljegyzéseket. Kocsi István és Kocsi József, a múlt század második felében élt faragómolnár-testvérek leszármazottai még emlékeznek arra, hogy nemcsak ács-, hanem asztalosmunkát is végeztek a molnárok. Lócát, dikót, stelázsit, koporsót, sótartót is készítettek. A „Széky uraság szolgálatában álltak és dézsmát szedtek az őrlő közönsógtül és ők azon a Széky vei osztozkodtak". Mások szerint éppúgy kommenciót kaptak, mint a többi uradalmi iparos vagy cseléd, de némi pénz jutalékuk is volt. A múlt század derekán 5 szárazmalom működött Tiszaigaron.

18 A szárazmalmok együtt adták ki a lisztet és a korpát, ezért a lisztet odahaza ki kellett szitálni. Minden háznál 4—5 fátyolszita állott, a füredi szitás tehát jól kereshetett abban az időben. A múlt század végén lejár a szárazmalmok ideje, nem birják a konkurenciát a tiszafüredi gőzmalommal és egyik a másik után pusztul el. 1870 körül, valószínűleg a már leállított szárazmalmok pótlására Erdei Lajos szélmalmot épít, de a szélmalom sem életképes. 1893-ban lebontják az utolsó szárazmalmot, 1911-ben pedig a szélmalmot is. Megjegyzendő, hogy 1890 táján az egyik földbirtokos gőzmalommal is kísérletezik, de a hagyomány szerint ez sem válik be és 2—3 óv múlva előttünk ismeretlen okból ezt is megszüntetik. A szárazmalmok elpusztulásával a faragómolnárok is elvesztették kenyerüket és más, de rokon szakmára tértek át, házépítők lettek. így történhetett ez mindegyikkel, ha általánosítani lehet Kocsi József esetéből, aki 1846-ban született és 1893-ig apjával együtt — akitől egyébként a mesterséget is ta-