Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)
A szépapámat (nagyapjának az apját) úgy hallottam, Papszász (az egyik birtokos) hozta ide. Apám mindig azt mondta, hogy van nekünk egy vékánk, azt ő csinálta, a vékának minden dongájába, felül a peremén 1855-ös évszám van beütve. Nagyapám Kovács János céhes mester volt. Született 1824-ben, meghalt 1897-ben. — Rövid-urak és nagy-urak voltak itt. Nagyapám nagy-úrnál, a Papszász családnál volt kovács. Apám sokat emlegette, hogy mikor Papszász tönkre ment, sok rémes (sic!) forintokat vitt el, amit nem fizetett meg a nagyapánknak. Valamiféle fizetést adhatott neki. A céhes mesterek megkülönböztetett sorban éltek a jobbágyoktól. Ketten dolgoztak Kovács Andrással, aki neki öccse volt. Akkor a kovácsnak tömb vasakból kellett mindent kikovácsolni, most a kovács méterekben kapja a vasat. Akkor még csak kovácsolt szeg létezett. Szabad halászata, vadászata, legeltetése volt. 12 marhája volt ós oda hajtotta legelni, ahova akarta. A vállára vette a puskáját és oda ment vadászni, ahova akart. Mikor Papszász visszajött a pozsonyi diétáról, azt mondta az én nagyapámnak: Na, Jánoskám, a magyar embernek a lelke se érdemli meg, amit Ferenc császár tett érte! Minden 12 gyalogember fog kapni egy szesszió földet. Az árába adminisztrációs szénát-zabot kell csak fizetni. — A Vermesháton és a Szőlő dűlőnél akart neki kimérni 20 hold földet, nagyapám azonban azt mondta: Nem fizetek én az osztráknak adót, nem teszem le azért a kalapácsot! —• Nem fogadta el a földet. Adatközlő: Kovács Gyula gazdálkodó, sz. : 1901-ben. 2. Édesapám Kovács András kovács volt, (ezért) Kétszer Kovácsnak hittak. A Kovács Kálmán portáján volt egy műhely, édesapám a bátyjával dolgozott (benne) egy karra: kétfelé tették a keresetet. Idesapám csak szegény mesterember volt, édesanyám, Potornai Zsófia meg gazdának a lánya. Én úgy hallottam, hogy minden uraságnak volt kovácsa. Ugy hallottam, híres kovácsok voltak, ők voltak az első kovácsok Igaron. Anyámat nem is adták volna gazdafiúhoz, azelőtt azt mondták, hogy egy mesterember többet ér, mint száz hold föld. Kevesen voltak és aki mester volt, megvolt a beccsé. Az édesanyám sok földet örökölt az apjáról és csak ketten voltak testvérek. A (nagy) bátyám azér lett paraszt, mert meg kellett munkálni. Apámnak a barátja volt Kisfazekas József. Egyidős lehetett apámmal, ő is kovács volt, (de) otthon dolgozott, a maga műhelyében. Az iparosoknak külön báljok is volt. Én má nem voltam (a bálban), korábban volt az! Volt nekik ismeretségük Füreden is, erre-arra is, behívókkal behítták őket. Pantallóban jártak, hétköznap meg csizmában, de nem gatyában, hanem nadrágban. A kovácsmesterek előtt bűr kötő volt, kidolgozott, puha. Keresztapám Szatmári Miklós kerékgyártó volt. 1881—1882-ben halt meg. A keresztapám veje gépészkovács volt (Balmaz) Újvároson. O azt akarta, hogy én is mester legyek és elküldött a vejihez Újvárosra, próbahétre. Le is tőtöttem, hazajöttem, de a bátyám nem engedett vissza. Kellett a dolgos (kéz) idehaza. így lettem én paraszt. Adatközlő: Kovács Károly gazdálkodó, sz. : 1872-ben.
