Bakó Ferenc: Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszai téka 3. Eger, 1992)

koromban két-három méteres vizek voltak ebben a tóban, de aztán teljesen kiszáradt. Rettentő sok dohány termett itt, állón szárították és gyíkínnyel takarták le. Ezért, amikor kipusztult itt a gyíkíny, Bábolnáról hozatták ide a megszőtt gyíkínyt. Ott valami szövődé is alakult akkor. Adatközlő: Császár Lajos, sz. : 1885. 5. Az öreg Túri feliben köti a cirokseprűt. Le is tisztítja. Odaadják neki a cirkot, csak a magját húzkodják le, a levele rajta marad. Ami leesik róla, eltüzelik. A cirkot, ami neki marad, megköti magának és árulja. Kettőt, hármat a hóna alá vesz és viszi. Másfél-két forint egy seprű. Adja kenyérért is, meg élelemért. Adatközlő: Szabó Erzsébet, sz. : 1912. Szalmafonással 1949-ben Brecek Imre 46 éves ember foglalkozik, de csak saját használatra vagy ajándékba; seprűkészítők : Korda Benjáminné; G. Tóth Pál; Turi István. Művirágkészítő, betűvágó Az 1940-es évek elején új háziipar alakult ki a községben, a művirágkészítés. Előzményei azonban korábbi időkre nyúlnak vissza: Cs. Nagy Józsefné a század második évtizedében Kunmadarason huzamosan dolgozott művirággal. Amikor 1930 táján beköltöztek Tiszaigarra, temetési koszorúkat és májusi kosarakat kezdett el készíteni. A szomszéd faluba, Tiszaörsre is dolgozott, ahol úgy nevezték Nagynét, hogy koszorócsináló asszony.

32 A művirág igazi népszerűsége, a társadalom minden rétegére kiterjedő divatja azonban csak az 1940-es években kezdődik meg. Tiszafüreden ma is van (1949) egy iparengedéllyel működő művirágkészítő és néhány igari leány — közvetve vagy közvetlenül — tőle sajátította el a mesterséget. Volt aki bent dolgozott a műhelyben és a többiek azután tőle tanultak. A művirágkészítés anyaga krepp papír, moha és ,,mahónia", vagyis borostyánszerű örökzöld növény. Május elsejére májusi kosarat, temetésre és mindenszentek napjára koszorút, lakodalomba a ló nyakára, szerszámjára és a kocsis ostorára kisebb csokrokat készítenek. Virágvázába, asztalra és menyasszonyi csokornak nagyobbakat állítanak össze. A háború utáni idők gazdasági fellendülése a művirágkészítőknek is nagyobb munkalehetőséget biztosított. 1949—1950-ben heten foglalkoztak vele a községben és a szezonmunka — május elseje, lakodalmak — idején soha nem látott forgalmat bonyolítottak le. Tömegestől jönnek a megrendelések, különösen május elseje előtt, mert a régimódi kendőkkel, szalagokkal díszített májfa már csak a hagyományban van meg. Átadta helyét a városias májusi kosárnak. A mű virágkészítés kiegészítő mestersége a betű vágás, amit Tiszaigaron a művirágkészítők családjának egyik tagja végez el. Adattár 1. Az erdőn szedünk mahóniát, olyan mint a rózsalevél, csak mindig zöld. Abból csináljuk a virágot. Ha valaki meghal a családban, csak idejönnek. Mink megcsináljuk a koszorút, meg a virágot is rá. A lányom tanulta ezt a virág-