Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

leieket és a gazos mezsgyéket. Mindezek miatt e helyen is javasoljuk szármára a ..mezei egér" elnevezés használatát. Sárganyakú erdeiegér — Apodemus flavicollis Melchior Bagolyköpetekből szintén csak kevés, mindössze 8 megfelelő méretű koponya került elő, zömmel erdőkből gyűjtött anyagból. Az egerlövői erdőben azonban elhullott példányát is észleltük. Azt azonban egyértelműen kiderítettük, hogy élőhelyéül nem csupán a nagyobb, zárt erdőket, hanem a kisebb ligeteket, sőt fasorokat is elfogadja. Porókegér — Apodemus agrárius Pallas Általában vizek közelében, nedvesebb környezetben találjuk meg. Előfordulási adatai jól jelzik a hevesi és a borsodi területek vízben szegényebb, illetőleg gazdagabb jellegét. Amíg az elsőnek említett tájról csupán hét példánya került elő (Erdőtelek, Átány), az utóbbiról 14 lelőlehelyen 35 példányát találtuk. Nedvesebb környezetben pusztákon és erdőkben is előfordulhat. Güzüegér — Mus musculus spicilegus Petényi A házi egér hazánkban élő alfaja, amely a lakott területeken és az állattenyésztő-telepeken olykor igen nagy számban jelentkezik. E viselkedését leszámítva is felszaporodik az említett helyeken minden ősszel, amikor kedvezőtlenné váló időjárás elől fedél alá húzódik. Gyakori az agrárterületeken, ahol egy részük át is telel. Elterjedése vidékünkön egyenletes, s az egerek közül a leggyakoribb. Vándorpatkány — Rattus norvégiens Berkenhout Főként olyan helyeken fordul elő, ahol állattartással foglalkoznak, vagy takarmányt, mezőgazdasági terményeket raktároznak. A zárt lakóterületektől a pusztai hodályokig gyakori és kiirthatatlan. Különösen nagy kárt okoz a víztározó objektumok — tavak, csatornák — gátjainak keresztülfurkálásával. Hörcsög — Cricetus ericetus L. Elsősorban a mezőgazdasági területek gabona-, pillangós- és kapáskultúráira jellemző, de egyik-másik pusztán is megtelepszik kisebb számban, pl. Gelej, Szárazbő, Kömlő. Általában mindenütt előforduló, gyakori faj. de bizonyos időnként felfutó, majd összeomló gradációi (túlszaporodásai) is vannak. Ezért azután több évig észlelhető tömeges megjelenését követően szinte teljesen eltűnhet rövidebb-hosszab időre. Pézsmapocok — Ondatra zibethica L. Vizeink mellett mindenfelé gyakori, tehát nemcsak a halastavaknál, hanem a kisebb-nagyobb mocsarakban is megtaláljuk hatalmas, lapos kúp alakú fészkeit („prézsmabánya" helyi elnevezéssel). A fiatal, reviert kereső példányok olykor a víztől nagy távolságokra is elvándorolnak, így ennek következtében elterjedése eléggé egyenletes. Kószapocok — Avicola terrestris scherman Shaw Leggyakrabban a patakok és csatornák mentén, a vizes, zsombékos réteken,