Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

valamint laposokban bukkanhatunk partoldalakba vájt üregeire, vagy tányérszerű fészkeire. Olykor a vizektől távolabbi területeken is megjelenik, és rágásiaval a kertekben érzékeny károkat okozhat. Állománya a dél-borsodi síkság laposaiban, mocsaraiban a legnagyobb. Ezeken a helyeken — a tápláléka zömét kitevő növényi anyagok mellett — a fészkelő madarak tojásait és fiókáit is fogyasztja. Földi pocok — Pitymys subterraneus De Sélys-Long

champs Hét lelőhelyről — Erdőtelek, Átány, Sarud, Poroszló, Egerlövő, Mezőtárkány, Szihalom — 16 példányát sikerült kimutanunk. Ugyanakkor tájunknak sem a délnyugati részén, sem az északkeleti területein nem találtuk meg. Legnagyobb számban az egerlövői erdőből származó fülesbagolyköpetekből került elő, amelyekből 6 példányt határoztunk meg. Mezei pocok — Microtus arvalis Pallas Az agrárterületeken és a pusztákon, a száraz és a nedves talajokon mindenütt nagy tömegekben él. Behúzódik az erdőkbe is. így Szilpusztán 1981-ben tömeges elszaporodását figyelhettük meg. Nappali és éjjeli ragadozó madaraink egyik legfontosabb tápláléka, de a menyétfélék családjának tagjai is előszeretettel fogyasztják. Róka — Vulpes vulpes L. Elterjedésében eléggé egyenletes, gyakori állat a területen. Barlangjait homokbányák, löszhátak aljában találjuk meg leggyakrabban, de a tavak, csatornák gátoldalait is kedveli. Erdőkben, pusztákon, tavaknál és agrárterületeken egyaránt találkoztunk vele. Zsákmányának jelentős részét a rágcsáló kisemlősök alkotják. Nyest — Martes joina L. A településeken nem ritka, de elterjedése nem egyenletes. Tíz észlelési helyünk közül csupán egy jut a hevesi területre (Erdőtelek), a többi a borsodi részeken található. Lakott helyektől távolabb mindössze a Csincse-patak felső szakaszán és a szilpusztai erdőben találkoztunk nyomaival. Padlásokon és tornyokban tapasztalható elszaporodása minden bizonnyal összefüggésbe hozható a gyöngybagoly hirtelen, erőteljes megfogyatkozásával. Hermelin — Mustela erminea L, A vízpartok jellegzetes kisragadozója. Hevesben csupán a Sajfoki-főcsatorna mellett állapítottuk meg jelenlétét, míg a többi észlelésünk az Eger-pataktól északkeletre esik (Füzesabony, Egerfarmos, Búzás-lapos). Menyét — Mustela nivalis L. Az előző fajnál gyakoribb, s nem ragaszkodik a vizekhez. Füvespusztákon észleltük leggyakrabban, de előfordul a ruderáliákban is, sőt a települések szélén sem számít kifejezett ritkaságnak. Hasznos rágcsálópusztító. Görény — Mustela putorius L. Zömmel a lakott területeken fordul elő, egyenletes eloszlásban, de sehol