Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)
gunkból 129 példánya került elő. Elterjedése eléggé egyenletes, de a szárazabb hevesi területeken valamivel nagyobb arányban fordul elő, mint a borsodin. Borsodivánkán például, ahol a Sorex-fajok gyakorisága a legnagyobb volt (összesen 192 példány), mezei cickányt mindössze hármat találtunk (19. kép). Keleti cickány — Crocidura suaveolens mimula Miller Egyenletes eltérjedésű, de csupán kis egyedszámmal képviselt faj. Összesen 57 példány került elő a területről. A 14 lelőhely közül a kömlői puszta és Szihalom környéke emelkedik ki, máshol többnyire csak 1—2 példányt találtunk. Hegyesorrú denevér — Myotis blythi oxygnathus Monticelli A legelterjedtebb denevérfaj, amelyet a Heves—Borsodi-síkság 13 településén sikerült megtalálnunk. Az észlelt élő, és a talált elhullott példányok száma 54 volt. Tapasztalatink szerint — sajnos — a denevérek száma erősen megfogyatkozott. A füzesabonyi templom padlásán például — a nyomokból ítélve — korábban 50—60 példány is élt, a tetőszerkezet felújítása után azonban már csak egy mumifikálódott tetemet találtunk, és általánosságban is kijelenthetjük, hogy csaknem mindenütt hasonló a helyzet. Csupán Mezőnagy mihály ban és Poroszlón észleltünk 10 állatnál többet, a többi helyen 5 alatt maradt a számuk. Megemlítjük, hogy a vizsgált példányok között olyanok is voltak, amelyek színezete, fogazata vagy méretei közönséges denevérre (Myotis myotis Borck.) vallottak, olyan példány azonban, amely valamennyi bélyegét tekintve ebbe a fajba lett vonal sorolható, nem fordult elő. Kései denevér — Eptesicus serotinus Schreber Ez a faj is többnyire a templomok padlásán tanyázik. Nyolc településen 32 példányával találkoztunk, de számuk csak Tiszanánán és Mezőszemerén érte el a tízet. Elterjedését tekintve a hevesi és borsodi területrészek között nem mutatkozott lényeges eltérés. Korai denevér — Nyctalus noctula Schreber Az előzőekben tárgyalt denevérfajokkal ellentétben nem padlásokon, hanem faodvakban tanyázik. Előfordulására is ott számíthatunk tehát, ahol öreg, odvas fák állanak. Legjelentősebb állományát a borsodivánkai kastély parkjában találtuk, ahol három vén tölgyóriásban összesen 27 példány él. Másik lelőhelyünk a szilpusztai erdőben volt, ahol egy öreg akác odvában 10 állatra bukkantunk. Ám éppen odúlakó volta miatt fogyatkozik rohamosan ez a faj is, hiszen a modern erdészet nem tűri a korhadó, kivénült fákat. Szürke hosszúfülű denevér — Plecotus austriacus Fischer Kilenc lelőhelyen összesen 33 példányt találtunk. Elterjedése nem egyenletes, miután a Poroszló — Füzesabony vonaltól délnyugatra egyetlen példányt észleltünk, Kiskörén. Egy-egy padláson általában csak kis számban fordul elő. Az egy helyen talált legnagyobb létszámuk sem érte el a tízet (Ároktő, 9 állat).
