Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)
Compó — Tinea tinea L. A gelej i és a kiskörei halastavakban él kisebb számban. Az előbbi helyen tenyésztésével is próbálkoztak. A tavak lecsapolásakor az ezekkel kapcsolatos vizekben is megjelenhet, de kutatóterületünk más vizeiben nem észleltük. Fenékjáró külllő — Gobio gobio L. Csak a patakok felső szakaszain terjedt el nagyobb mértékben. A Laskóban például Füzesabonynál még igen gyakori, de dél felé haladva száma egyre csökken. Mivel a faj a Tiszában is megtalálható kisebb számban, nyilvánvalóan előfordul időszakosan a patakok alsó szakaszain is, de itt nem jellemző. A Laskó mellett a Rimában, a Kácsi-patakban, a Tardi-érben, a 1 Csincsében, a Kis-Csincsében és az Ostoros-patakban találtuk meg. Érdekesség, hogy Szentistván határában egy kubikgödörben is igen szép állománya él, holott a biotóp ökológiai viszonyai erősen eltérnek a patakok által nyújtott feltételektől. E populáció minden bizonnnyal a „pecázó" gyermekek által horgászat céljából beelepített példányokból alakult ki a táplálékbőség és a ragadozó halak hiánya következtében. Halványjoltú küllő — Gobio albipinnatus Belingi Slastenenko Az előző fajjal szemben inkább a patakok alsó szakaszán található. A Laskóban Mezőtárkánytól a torkolatig, a Kánya-patakban Egerlövőnél, a Rimában Borsodivánka határában, a Csincsében Szentistvántól délre észleltük. Az egyes lelőhelyeken csupán néhány példányával találkoztunk, tehát a patakok alsó szakaszán sem gyakori. Feltehetően ezek a példányok is a Tiszából úsznak fel, ahol igen jelentős állomány él, ugyanis a faj elsősorban a nagyobb folyók alföldi szakaszaira jellemző. Gyöngyös razbóra — Pseudorasbora parva Schlegel A kínai eredetű növényevő halak importja során véletlenül került hazánkba ez az apró termetű faj, amely igénytelensége és szaporasága révén egyre több vizünkben jelenik meg. Elterjedését elősegíti, hogy az amur- és busaivadékok szállítmányaival szinte valamennyi tógazdaságba, halastóba eljut, ahonnan gyorsan benépesíti a környező vizeket is. Területünkön elsősorban a geleji halastó környékén jelentkezett, amelyből vízleeresztés alkalmával százával jutott a Csincse-patakba. Küsz — Alburnus álburnus L. A bodorkához és vörösszárnyú keszeghez hasonlóan igen gyakori faj, de míg az előzőek az egészen kis csatornákban is előfordulnak, a küsz inkább a nagyobb vízfelületet kedveli. Legnagyobb állományait a Laskóban, a Rimában és a Csincsében észleltük, de a nagyobb csatornákban (Sulymos-főcsatorna, Jászsági-főcsatorna) is gyakori. Fehér busa — Hypophtalmichthys molitrix Valenciennes Telepített fajként a geleji és a kiskörei halastóban található, egyéb vizekbe esetleg ezekből vagy a Tiszából kerülhet. Rohamoson növő és hatalmas méreteket elérő tulajdonságánál fogva (ez a következőkben ismertetésre kerülő fajrokonaira is érvényes) a madarak táplálékaként szinte egyáltalán nem jön szá-