Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

denevér, sárganyakú erdeiegér és az őz, amely táplálkozni kijár a nyílt területekre. IV. Nyílt száraz, alacsony növényzetű területek a. Szikespuszták A tiszai Alföldön sokfelé megfigyelhető a talajoknak a vízrendezéseket követő elszikesedése. Nem kivétel ez alól a Heves—Borsodi-síkság sem. Ez a' folyamat egy igen jellegzetes környezeti rendszer kialakulásához vezetett. Létrejött a szolonyec szikespuszta, annak típusos talajaival, növény- és állatvilágával (9. kép). Jóllehet vidékünk szikesei sem kiterjedésükben, sem élővilágának sokrétűségében nem versenyezhetnek a „végeláthatatlan" hortobágyi pusztákkal, mégis számos gerinces állatfaj számára nyújtanak életlehetőséget. Tudott dolog, hogy a szikesek állatvilágára sokkal inkább a nagy egyedszám, mintsem a fajgazdagság a jellemző. Ezt magunk is megállapíthattuk, ám az is igaz, hogy vidékünkön ehhez a szikesek viszonylagosan kis kiterjedése és szétszórtsága is hozzájárul. Bár a talajok enyhébben szikes jellege miatt a felszín mikroformái kevésbé változatosak, arculatuk mozaikos képet nyújt. Az alacsony gyepek magasabb sziki rétekkel, vizes laposokkal, a mélyebben fekvő részeken mocsarakkal váltakoznak. A déli, hevesi részeken szinte mindenütt szántóterületek veszik körül ezeket, míg északon löszös

; hátakkal, sőt kisebb homokfelszínekkel is szomszédosak. Legelőként történő hasznosításuk távolról sem jelent denaturáló, romboló hatást, sőt: a gyep lerágása és a talaj — taposásból eredő — tömörítése egyenesen kívánatos az eredeti jelleg megőrzése, fennmaradása szempontjából. Ami a szikesek elhelyezkedését illeti vidékünkön, ezek az északkeleti és délnyugati részeken csoportosulnak. Gelejnél az Alsó-rét, Mezőcsát és Ároktó között a Nagy-legelő és a Gyolcsinges, Tiszabábolna felett a Nagy-Széklápa, Poroszlótól nyugatra a Keselyhát, a Nagyállás és Hidvégpuszta, Dormánd mellett a Nagyhanyipuszta. Tiszanána szélén a Szabószállás, Kömlő és Átány között a Csordajáró és a Cifrahát, Pélytől északra a Ludas található. Madarak A vetési varjú egész évben, a seregély pedig tavasztól őszig tömegesen táplálkozik a pusztákon. Itt fészkel és tavaszi érkezésétől őszi elvonulásáig itt táplálkozik a bíbic, nagy goda, ugartyúk, mezei pacsirta és a parlagi pityer. Más fajok csak táplálkozás céljából jelennek meg: gólya, pusztai ölyv, vörös vércse, kék vércse, búbos banka, füsti fecske, csóka, szarka, túzok (költési időn kívül), kuvik (egész évben), szalakóta, hantmadár, kis őrgébics. Öszi-tavaszi átvonulás idején jelenik meg táplálkozni az aranylile, a nagy póling és a kis póling, zömmel a téli periódusban pedig az egerészölyv, a gatyás ölyv, a kékes rétihéja, a réti fülesbagoly, a téli kenderike, valamint a hósármány. Emlősök Gyakori és jellemző fajok: kelet-európai sün, vakondok, mezei nyúl, ürge, mezei pocok, pusztai görény.