Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

b. Agrárterületek, gyomtársulások Az agrárterületek közül csak azok sorolhatók ide, amelyek alacsony növényzetüek: a gabonavetések ősztől tavaszig és az aratást követő rövid időszakban, továbbá a kaszált lucernaföldek. Elsősorban mint táplálkozóterületek jönnek számításba. A Heves—Borsodi-síkságon a legnagyobb kiterjedésben éppen ezek találhatók, hiszen az egykori löszfelszínek kiváló termőképességük miatt igen korán művelés alá kerültek, így ma már teljes mértékben emberi befolyás alatt állnak. Az arculatukat döntően megváltoztató események gyorsan játszódnak le (pl. aratás, szántás), ezért a gerinces állatfajok nem képesek tartósan megtelepedni bennük. Az ugyanide sorolható alacsony termetű gyomvegetáció bőséges magtermése az áttelelő énekesmadarak számára igen jelentős tényező. Madarak Egész évben megtalálható a fácán és a búbospacsirta, az utóbbi faj előszeretettel költ is. Tavasztól őszig itt táplálkozik, vonulás idején számuk idegen populációkból eredően felduzzad: gólya, tőkés réce, vörös vércse, dankasirály, örvös galamb, gerle, balkáni gerle, gyöngybagoly, szalakóta, partifecske, csóka, erdei pinty. Télen jelennek meg táplálkozás céljából (az énekes madarak zömmel csapatosan láthatók, főként a gyomtársulásokon, s őket követik a ragadozók): gatyás ölyv, .kékes rétihéja, mezei veréb, zöldike, tengelic, kenderike, téli kenderike, erdei pinty (enyhe teleken), fenyőpinty, citromsármány, sordély. Emlősök Jellemző faj a hörcsög és a mezei pocok, valamint az itt táplálkozó őz. V. Nyílt, száraz, magas növényzetű területek E helyen elsősorban a még többé-kevésbé érintetlen löszfelszínekről (10. kép) és a magaskórós gyomvegetációkról kell beszélnünk. A homokos-löszös talajok jellegzetes löszsztyepprétjei ma már csak kevés helyen és ott sem összefüggő felszíneken találhatók. A legszebb formában — napjainkban — Mezőcsáttól délre bukkanhatunk rájuk. Hosszanti, szelíd hullámzásként emelkednek ki környezetükből, és az egyebek közt pusztai cscnkeszből, zsályákból, macskaheréből álló magas növényzet és a tarka virágpompa hívja fel rájuk a figyelmet. A száraz mikroklímájú, magas növényzetű sziki réttípusok és a kiszáradó mocsárrétek fehértippanos, réti ecsetpázsitos társulásai sokban hasonlítanak a fentebb leírt területekhez, de a löszfelszíneknek vannak speciális gerinces fajaik is, így az ürge és a csíkosegér. A gabona- és repceföldeken a bőséges táplálékkínálat — learatásig — a növényevő emlősfajok számára jelent kifejezett vonzerőt. Végezetül megemlítjük, hogy a magaskórós gyomvegetáció is rendelkezik jellegzetes fajjal, a cigány-csaláncsúccsal.