Endes Mihály- Harea Ákos: A Heves - Borsodi-síkság gerincesfaunája (Tiszai téka 2. Eger, 1987)

Emellett főként a nemesnyárasokra jellemző a bokros, cserjés aljnövényzet hiánya, ami az állatélet szempontjából további kedvezőtlen vonást jelent. A vadvédelmet szolgáló bokrosok (ezüstfa, kökény, galagonya, bodza) csekély jelentőségűek a gerincesfauna szempontjából. A már említett természetes erdőkön kívül munkánkban csupán azokat a jelentősebb terjedelműeket soroljuk fel, amelyek megállapításaink szerint a leggazdagabb, legváltozatosabb képet adják, s ilymódon a legjellemzőbbek is vidékünkön. Gelej és Mezőcsát között két erdőt találunk, az egyiket az előbbi községtől délre, a másikat a két település között félúton. További, említésre méltó fás vegetációjú terület a Szentistván környéki és az Egerlövő melletti erdő, valamint az erdőtelki arborétum. Kétéltűek Jellegzetes fajok a barna ásóbéka, a barna varangy, a zöld levelibéka és az erdei béka, melyek csupán tavasszal, a rövid ideig tartó szaporodási periódusban hagyják el a területet. Hüllők A fürge gyík mutatkozott az egyetlen fajnak. Madarak Leggyakoribb a vetési varjú, amely főként az ültetett akácosokban és nyárasokban fészkel, táplálkozni viszont kijár a nyílt területekre. Egész évben észlelhető tömeges jelenlétét az ősztől tavaszig itt tartózkodó idegen populációk biztosítják, amelyek mind az erdőkben éjszakáznak. Az erdők jellemző madárvilága négy csoportba sorolható: 1. Szűk elterjedésű (sztenotóp) erdei fajok (odulakók és specializált táplálkozásmódúak) : zöld küllő, nagy fakopáncs, balkáni fakopáncs, sárgarigó, szajkó, széncinege, kék cinege, énekes rigó, fekete rigó, fülemüle, vörösbegy, berki tücsökmadár, barátposzáta, karvalyposzáta, kerti poszáta, mezei poszáta, kis poszáta, csilpcsalp-füzike szürke légykapó, erdei pityer. 2. Az erdőt csak utódnevelés céljából felkereső fajok, amelyek nyílt területeken táplálkoznak. Ezek közül vonuló a kabasólyom, a kék vércse, a kis őrgébics, az örvös galamb, a gerle, a szalakóta, a búbos banka, a tövisszúró gébics, a seregély és az erdei pinty. Egész évben itt tartózkodik a vörös vércse, a fácán, a csóka, a szarka, a fenyőrigó, a balkáni gerle, a fülesbagoly, a dolmányos varjú, a mezei veréb, a zöldike és a tengelic. 3. Telelésük során jelennek meg az erdőben alvás, pihenés céljából: gatyás ölyv, kék galamb, nagy őrgébics, citromsármány. A következők itt is táplálkoznak: karvaly, kis fakopáncs, ökörszem, sárgafejű királyka, meggyvágó, süvöltő, fenyőpinty. 4. Csak őszi-tavaszi átvonulásuk során kerülnek a megfigyelő szeme elé: szőlőrigó, kerti geze, fitiszfüzike, sisegő füzike, kormos légykapó, örvös légykapó, szürkebegy, csíz. Emlősök Jellegzetes fajok: kelet-európai sün, erdei cickány, törpecickány. korai