Sugár István: A Közép-Tiszavidék két kéziratos térképe (Tiszai téka 1. Eger,1989)

segítségre jelentette be igényét a megyének. Egyben pedig közepes nagyságú hajót is kért a geodéziai felvételek lefolytatására, hogy a veszélyes terepen biztonságosan és a szükségleteknek megfelelően tudjon közlekedni. Amikor 1784 novemberében a közgyűlés a Tisza-térképezésről és annak állásáról jelentéstételre szólította fel Lietzner Jánost, aki a következőkben adott arról számot. A térképezést 1784 november végéig csak Cibakháza területéig végezhette el, mivel az állandó esőzés és az erős szél akadályozta munkájában. így tehát azt félre kellett tennie arra alkalmas időre. Olyan nagy a Tisza áradása, hogy Szelevény pusztát semmiképen sem tudta megközelíteni, s ezért a felvételi munkát az ár levonulása utáni időre kellett halasztania. Rendkívül nagy nehézséget okozott az egyes helységek határvonalának a felderítése, kinyomozása a hatalmas kiterjedésű nádasok és vízállásos területek („lacuna") miatt. Hogy tehát eleget tehessen a Helytartótanács utasításának, biztosan meg kell állapítania nemcsak a vármegye, de az egyes helységek pontos határvonalát ott is,, ahol az kétséges, vagy éppen vitás. Ezért tehát a vármegyei hatóság a levéltárból derítse fel majd ezeket részére. Arra kért Lietzner engedélyt, hogy a terep jó áttekinthetősége és átjárhatósága céljából a szükségesnek mutatkozó helyeken a nádasokat felégettethesse, s egyben a hajómaimokai is összeírhassa. Lietzner is úgy találta munkája során, hogy a tiszai hajózás nagy akadályát képezik a folyamba dőlt korhadó fatörzsek. Kérte a vármegyét : bocsásson ki rendeletet, hogy ahol a fák partomlással fenyegetnek, ott azokat okvetlenül vágják ki, inert ezzel az egyébként elkerülhetetlen költséggel sokkal jelentékenyebb későbbi kár előzhető meg.

M Mindjárt a térképezési munka legelején, Külső-Szolnok megye déli határvonalának a megállapítása során probléma merült fel. Kiderült a geodéziai munkálat során, hogy Külső-Szolnok és Csongrád megyék között határvita áll fenn.

51 A Helytartótanács 1784. december 27-én ismét utasította a vármegyét, hogy tegyen jelentést a Tisza-mappatióról. Lietzner János 1785. február 23-án terjesztette be tanulságos beszámolóját munkájáról. A folyók 1783. évi általános felülvizsgálati táblázatából („tabella revisionalis fluviorum generalis'') egyértelműen kitetszik, hogy mik az okai Heves és Külső-Szolnok vármegyékben a Tisza menti járásokban a rendszeresen visszatérő kiterjedt árvizeknek, valamint a hajózás akadályainak. Lietzner hangsúlyozottan kiemelte, hogy semmiképpen sem tartja tanácsosnak már most hozzákezdeni a folyam szabályozásához, ugyanis elengedhetetlenül szükséges, hogy első lépésként a folyam térképezése kellő mértékben előrehaladjon. Ugyanis „a folyam természeté"-t, a vele való majdani eljárás akadályait és következőleg a várható eredményt csakis az elkészült térkép alapján lehet gondosan vizsgálat alá venni, nehogy előálljon az a visszás helyzet, hogy egy vagy több részletet helycsen megítélve, annak eredményét más, illetve a többi helyekre is vonatkoztatva, a végkövetkeztetés, illetve ennek folytán a szabályozás a Tisza egész kiterjedésére rossz legyen, sőt végsősoron ártal50. HmL. IV-l'b. Nr. 1784:457. 51. HmL. IV-1 b. Nr. 1785:55.