Szilasi Ágota, H.: Egyház, tudomány, művészet. Ezer éves az Egri Egyházmegye (Eger, 2004)
csináltatott magának, a szabad királyi városi jogállásra utaló körirattal (Sigillum liberae ac regiae civitatis Agriensis), amit használatba is vettek. A még mindig Kassán élő Fenessy György püspök és a Jászón élő káptalan tiltakoztak ez ellen, éspedig joggal, mert a rangemelés közjogi szempontból valóban támadható volt. Bizonyítékként bemutatták IV. Béla király 1261-ben kelt oklevelének másolatát, amely Egert püspöki várossá nyilvánította, valamint az 1649. évi 45. törvénycikket, mely kimondja, hogy minden olyan privilégium, melyet az uralkodó az érintett földesúr beleegyezése nélkül adományoz, érvénytelen. A püspök első lépésként a kamarától bérbe vette a várhoz tartozó püspöki falvakat, hogy azok addig se legyenek idegen kézen, míg jogainak érvényt nem tud szerezni. Később kifogást emelt az udvarnál a szabad királyi pecsét használata miatt is. Segítségére voltak Heves és Borsod vármegyék, melyek területén Eger feküdt, azzal vádolva meg a várost, hogy nem kívánnak részt vállalni az ország terheiből. 1694-ben a püspöknek sikerült kiegyeznie a kincstárral, mire az uralkodó visszavonta Eger városától az akkor már általa is ideiglenesnek nevezett privilégiumokat és visszaállította Eger püspökének régi birtokjogát. Azok a házak és telkek, melyeket a kamarai igazgatás alatt szereztek, háborítatlan tulajdonban maradtak, a királyi parancs pedig biztosította a szabad költözés jogát azon polgároknak, akik a megváltozott jogi helyzetben nem kívántak a városban maradni. Fenessy püspök címeréből alakult ki Eger város címere a két benne lévő motívum, az egyszarvú és a napkorong felhasználásával. Másfél évszázadon keresztül a város és a püspök közötti megállapodás, az úgynevezett Fenessy egyezmény volt az a jogforrás, amely Eger életét meghatározta. A megállapodás a szabad királyi városokéhoz hasonló privilégiumokat biztosított a lakosságnak, de voltak bizonyos megszorításai a földesúri jogok érvényesítése érdekében. Elsőként az 1699-ben kinevezett Telekesy István püspök érkezett székvárosába, aki elődeihez hasonlóan a püspöki székkel egyidejűleg Heves és Külső Szolnok vármegyék örökös föispáni tisztségét is elnyerte. Telekesy jelentős adományokkal támogatta a már előtte a városban letelepedettjezsuita atyákat, hiszen mikor ideérkeztekor még hajléka sem volt, náluk kapott szállást. A jezsuiták ekkorra már megnyitották gimnáziumukat, amelyet egészen 1773-ig, a rend feloszlatásáig működtettek, és amelyet a rendházzal és a templommal együtt később a ciszterciek vettek át. A püspök adományából létesítették patikájukat is, melynek bevételeiből tudták folytatni építkezéseiket. Az idős főpap sokat tett a törökök által elnéptelenített, és lerombolt egyházmegye és székhelye újjáépítéséért is. A súlyos paphiány miatt 1705-ben megnyitotta a Kassáról idetelepített egri szemináriumot, valamint egyházmegye szerte helyreállíttatta a megrongálódott templomokat, és újakat építtetett. A Rákóczi fejedelem által vezetett szabadságharc idején a város védelmét a felkelőkkel szemben az idős püspök vezette. Miután megállapodás szerint nem kapott segítséget, 1704-ben a kurucok bevonultak Egerbe, a püspök kész volt a szabadságharc támogatására. Telekesy 1715-ben bekövetkezett halála után gróf Erdődy Gábor lett Eger püspöke, aki már 1713-tól koadjutora (utódlási joggal felruházott helyettese) volt az idős püspöknek. 0 is kulcs9
