Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Mészáros Mihály, a csépai halottlátó
hozzá mán nekem valahunnan tejet, mer kellene a kiskutyámnak is, meg én magam is szeretnék egy kis tejet inni. De onnan a Pehéréktű ne hozzá, mer az az asszony ott boszorka. Boszorkány. Há osztán történetesen a mama elment, hogy majd vesz. tejet valahol a szomszédokban, sehol se kapott, elment a Fehérékhöz. Onnan vitt tejet, mongya oszt neki János bácsi, hogy: - Katikám, honnan hoztad a tejet? Mongya osztán, hogy melyik szomszédba, nem Fehéréktül. Öntött egy kis tányérba a kutyájának. A kutya beleszagult, tüsszentett egyet és elfordult. Azt mondta János bácsi, hogy - Ezt a tejet nem eszem meg Katikám, mer ez biztos a Fehéréktül való. A kutya nem ette meg a tejet, a boszorkánynak a tejit, ő se evett belüle. Elmentek másik helyre tejé, azt a tejet megette a kutya, s János bácsi is evett belüle. Hogy oszt mi vót ezzel is, fogalmam sincs. Ez a János bácsi valahová távoli vidékre való vót. Oszt vót neki egy olyan könyve, a nagyapám momdása szerint, ezt már őneki a szájábul hallottam, hogy kiment például, arra Sas felé iparkodott volna. Elment egy darabon, kinyitotta a könyvit, oszt abba a pillanatba eltűnt a János bácsi a szem elül. Pedig még látótávolon belül vót. Olyan vót egy szürkeség, oszt már János bácsi el is tünt. Olyan könyve vót neki, hogy abba a városba repült valósággal, amelyikbe akart. Osak azt hallottam több esetbe, hogy mondta a mamának, hogy nehogy hozzál máskor ebbül a tejbül, mer akkor a János előtt elveszted a becsületet! Mer a kutyárul úgyis megtuggya, mer a kutya nem eszi meg a boszorkánynak a tejit." 8 ^ i,Amikor nagyon beteg lett Miska bácsi , akkor legyüttek hozzá orvosok, tudósok, azok vizsgálták. Oszt aszonta nekik, hogy addig nem tud meghalni, ami g a félegyházi szentember , valami Pali bácsi el nem megy hozzá. Oszt valóban elhozták Pali bácsit. Oszt akkor mindenki kiment a szobából, és csak utána tudott meghalni. De meghagyta előbb még, hogy amikor temetik, akkor nagy szél és vihar lesz, úgy őtözzön a pap. Ugy is vót, amikor temették, nagy felhőszakadás volt. 1928-29~ben halhatott meg va„QlL 1ahogy. Pontosan nem tudom. iilrástudó ember vót, olvasott, a Szentírást. Meg nem tudom mondani, hogy azok a könyvek, amik vótak neki, a nagynénié maradtak. Vót rengeteg. Nem tudom, hova lettek. Es kapott, nagyon sokat kapott /könyvet/. Zarándokok jártak hozzá, ezek a valódi zarándokok. Hosszabb hajjal, mint most a fiatalok járnak, ilyen barna barátruhaszerüben jártak azok és mezítláb. Még emlékszek rá, ide is járt egy, Pál bácsinak hívták. Még itt is tartott ilyen szent estéket. Hogy meddig voltak ezek az ország85 ban, nem tudom, de a 20-as évekbe még biztos, hogy járt ide. H „Pál bácsi a barátja vót. Azt hallottam. Azt meg minek is mondták ni! Az is valami tudományos öregember vót. Tudja a jó Isten. A féjhőköt eltérítette, az meg ilyesmikkel /foglalkozott/ ... Minek hittak. Tátosn ak! Abba az időbe, tátosnak. Tejet evett állandóan az olyan, nem evett mást. Mer gyütt oda nagyapához is." TÖRTÉNETEK MÉSZÁROS MIHÁLYRÓL A halottlátáson, a beszélgetések leírásán kivül néhány esetben szabályszerű mondai megformáltságot mutató történetet lehet a csépa i szentemberről feljegyezni. C sépán különösen két történet közkedvelt és közismert. Az egyik Mészáros Mihály papi törvényszék elé állítását mondja el, a másik a neki adott fizetség egy fajtájáról szól. „Papi törvényszék előtt is volt egy időben. Mert volt itt egy helybeli pap, az jelentette föl. Mer ... nagyon sok disznókat tartott. És ami maradék ennivaló volt, azt öntögették a disznóknak. Es hát ha bement egy szegény kéregető, nem adtak neki. Ezt így tudom a szülőktől, meg még a nagyapa is élt, mikor ezt sokat elmesélték. A papot se tudom, minek hívták. Meg egy Szent Anna kép volt az ágyánál. És az a Szent Anna kép minden reggelre befele volt fordulva. Hát Ő nem volt haj-
