Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )
Barna Gábor: Mészáros Mihály, a csépai halottlátó
landó elmenni, mert mindig harcoltak ellene, hogy Mihály, te nem tudsz semmit, te csak hazudsz. Hát oszt kiküdte a szakácsnét, hogy kérdezze meg attú a nagyeszű Miskátú, hogy mié van megfordulva a Szent Anna kép. Hát osztán megüzente neki, hogy a szegénynek mié nem ad, hanem a malaccal eteti meg a moslékot. Vót már olyan, hogy kilenc malaca volt, oszt tiz malac evett. A tizedik az édesanyja vót. Mer annak se adott szegénynek soha, inkább a malacnak öntögették a maradékot. Följelentették. Oszt papi törvényszék elé került a nagyapa. De oszt nem büntették meg, mer viszont ott is tettek fel olyan keresztkérdéseket. Mindenkinek volt valami kérdeznivalója. Amit kérdeztek, az a ténynek megfelelt, amit tudott a hozzátartozójáról úgy, hogy felmentették. Nem lett bántódása. Azt mondták a törvényszéken, hogy amit tud, azt beszéljen. Mer azelőtt ez a pap is nagyon tiltotta, hogy ne csináljon ilyeneket. A szülőktől hallottunk ilyeneket." 0 ^ „Ezt az öreg Mihály bácsit fel akarták akasztani. Vót itt egy öreg pap. Annak vót egy magkocája, aminek 9 fia volt, de amikor elébük öntötték a moslékot, 10 evett mindig. Oszt elment Miska bácsihoz ez az öreg pap, oszt kérdezte, hogy tud-e erről? Azt mondta, hogy ne haragudjon esperes úr, de az a tizedik a maga édesanyja. Mert annak gyerekkorába fatányérba adtak csak enni, s most azt pótolja az Úristen vissza neki. No, oszt fel akarták akasztani, mert ez a pap nagyon megharagudott rá és feljelentette. De az utolsó kivánsága az vót, hogy idézze oda malac képibe a pap anyját. Ugy is vót, oszt amikor ezt meglátták, elengedték. Ilyen nagy tudós vót." dB Ezek a történetek mutatják Mészáros Mihály és az egyházi hatóságok kapcsolatát is. A visszaemlékezések nagyobb része ellenére az egyház valószínűleg mindig tilthatta Mészáros Mihály ténykedését. A másik mondacsoport magja, hogy a hozzá igyekvő asszonyok közül valaki elszellenti magát, s megjegyzi, ezt adja a szentembernek, ha nem mond igazat. Egyet közlünk itt csupán a számtalan változat közül. „Es az egyik alkalomkor, azok is a Tiszán túlról jöhettek, mert ladikon jöttek a Tiszán keresztül. Elmondta azt is, hogy a családja milyen körülmények között halt meg. Ha volt öngyilkos, ha szerencsétlenség érte, megmondta, hogy a feje tört össze, meg a többit. És amikor jöttek a Tiszán keresztül, mikor kilépett az aszszony a ladikbú, hát nagyot szellentett. És azt mondta, hogy ezt adom annak a csépai szentembernek, ha megmondja, hogy halt meg az apám. Az is ilyen szerencsétlen ember volt, öngyilkos lett valami úton. Hát kérdezték ugye, amikor beszét mindenKinek, az asszony következett volna, aszongya neki: - Maraggyon maga drágám utójára. Mikor mindenkivel végezett - mer így, mikor mentek hozzá többen, két-három személy bent vót, de a családot nem szerette - a többit kiküldte, oszt megkérdezte tőle utójára, hát Mihály bácsi, mivel tartozom. Aszongya - Kedves, maga nekem megfizetett, miitor Tiszaug on kilépett a csónakbul. Hát ilyen dogok maradnak meg az embernek az eszibe." 8 ^ Ez a történetcsoport gazdag változatokban él a környező településeken is.-^ Nem akadtam viszont változataira az 1930-as évek második felében Pataki Emil által leírt egyik történetnek. / Pataki Emil leírását jegyzetben szó szerint közöljük./ Egy csongrád i öregasszony „több asszonnyal ment együtt Csépá ra. Az egyik asszony otthon, amikor ebéd után az asztalt letörölte, mindig lesöpörte a földre az asztalról a morzsákat . Mikor Csépá ra értek, egyenest a léleklátó emberhez mentek. Először a morzsás asszony akart beszélni a léleklátóval. De ahogy bement a szobába, még köszönésre se volt ideje, már rögtön rákiáltott a léleklátó ember, hogy gyorsan menjen az ő házától, mert ő nem tűri a házában, nemhogy még beszéljen vele, az olyan asszonnyal, aki a morzsákat, a Jézus Krisztus testét a földre söpri és rajta tapos."
