Barna Gábor szerk.: Csépa Tanulmányok gy alföldi palóc kirajzás népéletéből 2. (Tematikus és lokális monográfiák Eger, Szolnok, 1982 )

Barna Gábor: Mészáros Mihály, a csépai halottlátó

énekeltek? Nem, pedig hallgatóztam. Aszonta, hogy ő lássa a természetbe, ahogy meghaltak, bekötött fenjél, ahogy... ilyen látomása van... Persze, most a művelt világba sok mindent nem akarunk hinni. De amit abba a pár évbe is hallottam, kellett, hogy lásson. Állítani merem, hogy kellett, hogy lásson. Mert nem tudhatta volna. Akar hogy gondolkozom, nem létezik, hogy tudhatta volna."^ „Vót egy szomszédasszonyunk, eljött érdeklődni a szülei után. Annak mondta, hogy apádnak még mindig fogja a bőgatyáját egy gyereked! Nem halt meg énnekem egyetlen gyerekem se! Aszongya, no, Terka, egy azér nem gyütt a világra. Hát neki vót egy üszögje... Az az üszögöd fogja az apád gatyáját. De az apádé tegye valamit. Csak így beszégetett vele, majdnem szomszéd volt. Az apádé tegye valamit, mer még mindig nem tud a felszabadultakkal menni, mert a kicsid ott fogja a gatyáját. Ezt nagyon jó tudom, ezt jó megjegyezt em. A beszélgetés a szobában folyt le. Egyesek tudni vélik, hogy „az asztal közepén vót egy olyan szúrós üveg, oszt azt nézte. Oszt az az üveg akkor világított, amikor akarta. Oszt annak az üvegnek a fényibe tudta megidézni a halottakat. Oszt tényleg ott állt az öregapám. Anyám nem látta, csak én. Nekem jelent meg. De én nagyon megijedtem... kiszaladtam."^ Az általános vélekedés szerint csak a benne hívőknek számolt be a halottaikról, de egyesek szerint „mindenkivel beszélt, azokkal is, akik nem hittek benne. De élőkről soha nem beszélt." Beszélgetés közben „Mihály bácsinak nem lehetett a szeme közé nézni. Csak a ház sarkába nézett. Ott volt egy Mária alakja /szobra/. Azt nézte." Erről a Mária szoborról később még többször is említés történik. Mészáros Mihály

, a halottlátó felkeresésének oka a hiedelem szerint, a holtak, az elhunytak lelkeinek jelentkezése volt. A lelkek hozzátartozóiknak jelezték viszszatértüket. Ennek különféle jelei lehettek: ajtónyílás és nem láttak senkit, zörgés a szobában, edénycsörgés. „En annál /a halottlát ónál/ vótam is, nagyon öreg ember vót mán akkor. Édesanyám, hogy szél érte, nem tudott beszélni, oszt gyónás nélkül halt meg. Nem sokkal utána, hogy meghalt jelenség lett nálunk

. Édesapámmal háltunk itt a nagy ágyba, oszt fölérzettünk rá. Három koppanást hallottunk egymás után. Nem keltünk fel, nem mertünk, csak mindketten fenn vótunk, oszt csak kérdezte édesapám, hogy Rozika, fenn vagy-e, oszt én meg szóltam, hogy fenn vagyok. így reggel tudtuk meg, hogy mi vót a jelenség. Reggel mondja édesapám, hogy tudod mi vót a jelenség, oszt most meg mán menj el Miska bácsihoz. A jelenség meg a* vót, hogy úgy régiesen a gerenda alatt vót a tükör, oszt a két oldalán meg két szentkép, az egyik egy Szent József kép vót, oszt elette a rozsda a drótját, amivel fel vót akasztva, oszt ahogy úgy csúszott lefelé, először a díványra esett, az vót az első koppanás, onnan meg az asztal sarkához ért, a vót a második, mikor meg így eldűlt, a vót a harmadik, hát e vót a jeladás. Én aztán reggel elmentem Miska bácsihoz. Idevaló ember vót, jó munkásember, oszt olyan munkás lakások vótak itt, olyanok kapták, akik szegény emberek vótak, oszt abba lakott. Mer hát mindannak dacára, hogy sokan jártak hozzá, ez szegény ember vót. Ha szántunk valamit, vessük a Mária eleibe, csak ezt mondta, az nem kért semmit. Mán igybafekvő vót, mikor én mentem hozzá, oszt mondtuk a jányának, hogy hozzá jöttünk. Iz meg odament hozzá, mer így a falnak fordulva feküdt, oszt mondta az apjának, hogy gyüttek magához. 0 meg aszonta rája, hogy tudom. Penitencia nélkül halt meg az édesmyátok, hogy nem tudott beszélni, oszt azért vót jelenség. Mondjatok el érte ezer irangyalát, meg csináljatok négy alamizsnát. Süttünk kenyeret, olyan akko-rát, olyan je cipót, se kenyerest, édesapám meg vágott hozzá szalonnát, oszt azt odaadtuk olyan árosi szegényeknek. Az úrangyalát meg úgy mondtuk el, hogy voltak édesanyámnak idősebb nőrokonai, oszt azoknak szóltam, oszt együtt elmentünk a templomba, oszt úgy lmondtuk."

42